A majom és a banán - avagy a saját gondolataid csapdája
Vannak kilátástalannak tűnő helyzetek. Olyan mélypontok, amelyekből úgy érzed, lehetetlen kijönni. Olyan válságok, amelyek véglegesnek tűnnek. Ilyenkor kétségbeesésedben könnyen lehet, hogy a környezetedben lévő embereket és a körülményeidet hibáztatod, ám ha így teszel, valami nagyon fontos dolgot elmulasztasz észrevenni. Erről szól az a rövid történet, amivel nemrég találkoztam.
"Történt egyszer, hogy egy kisváros lakóinak életét egyre jobban megkeserítették a majmok. Ellopkodtak mindent, amit csak lehetett: gyümölcsöt, kint hagyott eszközöket, értéktárgyakat. Még az emberek kezéből is kikapkodták az ételt, vagy bármi mást, ami éppen megtetszett nekik. Az egyik majom különösen sok gondot okozott: ő volt a legbátrabb, a legszemtelenebb, és úgy tűnt, hogy a többiek mind az ő példáját követték.
A lakosok azt remélték, hogy ha elkapják ezt a majmot, a többieknek is elmegy majd a kedvük a lopkodástól. Be is vetettek különféle módszereket, ám újra és újra kudarcot vallottak. A majom szemfüles volt, és igen fürge. Már mindent próbáltak, ami csak eszükbe jutott, de hiába: a rablás folytatódott, a majmok kedvét pedig kicsit sem szegte az elkapásukra tett rengeteg kísérlet. Sőt, talán még pimaszabbak lettek ezáltal.
A kisváros lakói végül elkeseredésükben egy majomfogó emberhez fordultak segítségért. Meg is érkezett a városba a majomfogó, és semmi mást nem hozott, csak egy banánt és egy kilyukasztott kókuszdiót. Az emberek csodálkozva néztek, de ez az ember volt az utolsó reménységük – hagyták hát, hogy csináljon, amit akar.
A majomfogó ember egy a majmok által gyakran látogatott helyen letette a lyukas kókuszdiót, beletette a banánt, majd valamivel odébb leült, és csak várakozott. Nem is kellett sokat várnia: a legpimaszabb majom hamar ott termett, hogy megszerezze az újabb zsákmányt magának. Benyúlt a lyukas kókuszdióba, megragadta a banánt, majd megpróbálta kihúzni onnan. Csakhogy ez sehogy sem sikerült neki, ugyanis a lyuk túl kicsi volt ahhoz, hogy a majom a banánt fogó kezét kihúzza rajta. Ekkor jött el a majomfogó ideje.
Elkezdett lassan közeledni a majomhoz, aki azonnal észre is vette őt, és kétségbeesetten próbálta kirángatni a kezét a kókuszdióból. Egyre jobban pánikba esett, ráncigálta a kezét, és dühösen csapkodott a kókuszdióra. Pedig a kókuszdió nem tett semmit, ő ugyanolyan kókuszdió volt azelőtt is – a majom a banánhoz való ragaszkodása miatt esett csapdába. A majomfogó nagyon jól ismerte a majmok gondolkodását, és tudta, hogy minél jobban bepánikol a beszorult majom, annál kevésbé jön rá, hogy ha elengedné a banánt, máris szabadon elmenekülhetne. Úgyhogy ő csak szép nyugodtan közeledett.
A majom pedig tényleg egyre kétségbeesettebben ráncigálta a kezét, mígnem a majomfogó végül odaért hozzá, és simán elkapta. A majom a saját ragaszkodása miatt esett csapdába – csakúgy, ahogy mi emberek is csapdába esünk a saját korlátozó gondolataink miatt."
Amikor válságba kerül az életed, jusson eszedbe a majom és a banán története. Mert bár egy másik ember, vagy egy külső körülmény közrejátszhat abban, hogy padlóra kerültél vagy elakadtál az életedben, de azért, hogy most, a jelenlegi helyzetedben mit teszel, kizárólag Te felelsz. Ezzel a szabadsággal mindig Te rendelkezel. Ez az a szabadság, amit csak Te tudsz elrabolni önmagadtól, ha úgy ragaszkodsz korábbi hiedelmeidhez és világképedhez, ahogy a majom ragaszkodott a banánhoz, amikor csapdába esett.
És ez az a szabadság, amit bármikor visszaadhatsz önmagadnak – ha úgy döntesz, hogy elengeded a banánt.
Forrás:
