A szégyenérzet, mint befolyásoló erő
Sokan nem értik, ha valaki szenved egy kapcsolatban, csúnyán beszélnek vele, ráadásul még meg is verik, akkor minek marad? Miért nem hagyja ott egyből az egészet? Ilyenkor gyakran az is felmerül sokunkban, ha ez velünk történne, tuti nem várnánk, hanem iszkolnánk azonnal.
Ha nem volt bántalmazó a párkapcsolatod, megfelelő családi háttérrel rendelkezel, vagy soha nem voltál valamilyen zárt közösség tagja, akkor nem tudhatod miért maradnak az emberek ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Míg a legnagyobb visszatartó erők között az anyagi függőség és a gyerekek vannak, meg kell még említenünk a sajnálatot, az alacsony önértékelést, a félelmet, a tanult tehetetlenséget és nem utolsó sorban a szégyenérzetet is. (A „tanult tehetetlenség” a pszichológiában az a mentális állapot, mely során az egyén az egymást követő kiszámíthatatlan negatív ingerek hatására feladja, hogy azokat megpróbálja elhárítani, még akkor is ha elkerülhetőek lennének, mert arra a meggyőződésre jut, hogy nem képes ezeket a negatív ingereket befolyásolni. A másik fontos háttérinformáció a bántalmazott emberek viselkedésének megértéséhez a Stockholm-szindróma vagy más néven traumás kötődés. Ilyenkor azt látjuk, hogy az áldozat teljesen azonosul a fogvatartó nézőpontjával.)
A szégyenérzet nem csak egy érzés, bár gyakran beszélünk róla ilyen értelemben. A szégyen az a hit, az a gondolkodásmód, hogy valami nincs veled rendben. Együtt lehet élni vele úgy, hogy nincs tudatában az ember. Nem a viselkedésed és a cselekedeteid miatt érzed kellemetlenül magad, hanem azért, mert úgy gondolod, hogy veled nincs rendben valami, hogy selejtes, értéktelen, másodrangú ember vagy. Így alakítod ki magadról a szégyenérzetből fakadó énképet. Úgy hiszed, hogy mások ha hibáznak is néha, azért alapjában véve értékes emberek. Rád azonban pontosan az ellenkezője igaz: nem számít hányszor sikerül valamit jól tenned (amit a környezeted elvár), mégsem leszel soha igazán elfogadható. A szíved mélyén továbbra is azt hiszed, hogy valami nincs veled rendben.
A bántalmazó párkapcsolatok és a szekták az ember szégyenérzetére apellálnak, elvárnak egy bizonyos viselkedést. Ha nem tudsz megfelelni az elvárásaiknak, akkor nyílt vagy burkolt formában tudtodra adják, hogy nem vagy elég jó - nem érsz annyit, mint mások.
A család, mint működő illetve nem működő rendszer
Ahhoz, hogy megértsük, milyen befolyással rendelkeznek a családok és a gyülekezetek, fel kell ismernünk, hogy mindkettő kapcsolatokból felépülő rendszer. Rendszerként működnek, ezért képesek olyan mély sebeket okozni. Ugyanakkor ez a legnagyobb erősségük is, ami alkalmassá teszi őket arra, hogy tagjaikat erősítsék, gyógyítsák.
Mit értsünk pontosan az alatt, hogy a gyülekezet vagy a család rendszerként működik? A rendszer nem más, mint egymással kapcsolatban álló, egymástól függő részek összessége. Az iskola például iskolatanácsból, adminisztrációs munkatársakból, tanárokból, titkárnőkből, szakácsokból, szülőkből, diákokból, takarítókból stb. felépülő rendszer. Ha a szakácsok egy nap otthon maradnak, vagy az iskolabusz vezetője nem megy dolgozni, az mindenkire kihatással van.
Hasonlóképpen a család tagjai többféle módon is egymásra vannak utalva, bármit tesz vagy érez egy tag, az hatással van a többiekre, akár nyíltan, akár a felszín alatt.
A család hatása nagyon erős. Gyakran akaratunk ellenére befolyásol minket, és nem is értjük hogyan. A működésképtelen család beragad egy egészségtelen kapcsolati rendszerbe, amely kezdi aláásni tagjai érzelmi, pszichológiai és szellemi életét. Lévén, hogy a család egyik tagjának valamilyen problémája az egész családra kihat, nagyon valószínű, hogy az egyetlen családtag sérült, működésképtelen viselkedése az egész család működését befolyásolja majd.
A családtagok alkalmazkodása és többletvállalása lehetővé teszi, hogy egy másik családtag szükség esetén kevesebbet vállaljon. De lehetőséget ad arra is, hogy egy családtag kevesebbet vállaljon csupán azért, mert így tartja kedve. Ha ez a többiekre való tekintet nélkül történik, akkor az illető felelőtlenné válhat. Minél többet vállalnak magukra a család többi tagjai, minél jobban alkalmazkodnak, annál kevésbé kell az illetőnek felelősséget éreznie a családja iránt. Az ilyen működésképtelen családokban a tagokra sokkal több teher nehezedik mind fizikailag, mind érzelmileg. Sokkal több anya- vagy apasebet hordoznak, mint pozitív érzelmi forrást. Ezért lesz a későbbiekben bántalmazó a párkapcsolatuk, hiszen a szülők körében csak agresszív vagy megalázó konfliktuskezelést látnak és tapasztalnak. Ha valamely szülő hordoz magában korai, megaláztatásból fakadó és fel nem oldott érzelmi sebeket, az tudattalanul is átszivárog a következő generációba.
"Valami nincs velem rendben, de mi az?"
A szégyenérzet egy visszatartó erő, gondolatban lebénít. Visszatart attól, hogy normális életet élj, hiszen úgy érzed, nem vagy elég jó, a sok megaláztatás miatt nem tudsz bizonyítani.
A következőkben felvázolok pár jellemző gondolkodást, de a felsorolás nem lesz teljes. Fontos, hogy megértsd: nem te vagy az egyetlen, és nem vagy egyedül a problémáddal. A felsorolt jellemzők első csoportja arra vonatkozik, mit gondolsz magadról és hogyan viszonyulsz önmagadhoz:
- Szégyenre alapozott azonosságtudattal rendelkezel. Ez azt jelenti, hogy kisebbrendűségi érzésed és negatív énképed van. Ha senki sem kritizálna, te akkor is rossz embernek tartanád magad.
- Nagy hangsúlyt fektetsz a teljesítményre. Az igazság az, hogy a társadalmunkban, a családban és a gyülekezetben is a teljesítményükért ismerjük el az embereket, nem azért, akik. Sokszor a szülők gyermekeik teljesítménye alapján értékelik magukat, a házastársak pedig a másik képességei, karrierje vagy vonzó külseje alapján. A teljesítmény azonban általában alatta marad az elvárásoknak, így belénk ivódhat a bizonyítási kényszer.
- Nem ismered magad igazán. Ha olyan háttérből jössz, ahol mindig megszégyenítettek a szükségleteid, érzéseid, véleményed vagy nehézségeid miatt, egy idő után annyira elszakadsz saját szükségleteidtől, hogy azt sem tudod mik azok. Amikor mégis felismered, hogy szükséged van valamire, akkor azonnal elítéled magad, hogy önző vagy, vagy hogy úgysem érdemled meg, amire vágysz.
- Sokszor nem tudod, hogy mit is érzel valójában. Mivel az érzések kifejezését elítélték, megtanultad hogyan fojtsd el, vagy hogyan hagyd figyelmen kívül őket. Remekül megtanultad elnyomni az őket, pusztán azért, mert érezni túlságosan fájdalmas. A tény azonban az, hogy mindannyiunknak vannak érzései. Ha nem mutatjuk ki őket, az nem jelenti azt, hogy nincsenek. Az érzelmeid is részét képezik az igazi lényednek, de ha nem vagy tudatában az érzéseidnek, akkor nem tudsz bölcs döntéseket hozni azok fényében. Valószínűleg észre sem veszed miként uralkodnak rajtad az érzelmeid. Azaz minden tőled telhetőt megteszel, hogy elkerüld a feszültséget és békében élhess, mégis mindig konfliktusba keveredsz.
- Sokat idegeskedsz. A dolgok változnak. Az emberek is változnak. A körülmények is. Mivel a jó közérzetedet meghatározó dolgok teljesen kiszámíthatatlanok (az emberek véleménye, képességed, hogy másokat boldoggá tegyél, a kamatlábak, a munkád stb), gyakran aggódsz.
- Megsebzett vagy. Nem tudsz helyreállni olyan problémákból, melyeknek "nem volna szabad" létezniük. Nem tudsz tanulni olyan küzdelmekből, amelyeken "nem illene" hogy keresztülmenj. Nem kaphatsz segítséget olyan nehézségekben, amelyekről "tilos" beszélni. De ha eltakarod a sebeidet, attól még nem szűnnek meg. Mivel a szégyenérzet visszatart attól, hogy beszélj róluk, azok továbbra is befolyásolnak.
- Fáradt vagy. Ahhoz, hogy egy szégyenre alapozott közösségben elérj valamit, meg kellett tanulnod bizonyos viselkedési formákat, illetve szerepeket. A fennmaradás kemény munka. A múltban bevált szokások annyira beléd rögződtek, hogy nem tudsz tőlük megszabadulni, pedig már nem működnek. Lehet, hogy megtanultad, hogyan kell tökéletesnek lenni és mindig a legjobb formádat hozni - most, amikor ideje lenne lazítani, képtelen vagy rá, pedig állandó aktivitásod káros magadnak és szeretteidnek is. Lehet, hogy eddig úgy tettél, mintha semmi sem számítana. Most pedig nem tudsz túllépni a reménytelenség és a teljes apátia érzésén és nincs erőd semmire.
- Nem vagy tisztában személyiséged "határaival". A határok láthatatlan korlátok, amelyek tudatják másokkal, hogy ők hol érnek véget és hol kezdődik a te személyiséged. A személyes határvonalak adják tudtára másoknak, hogy jogod van saját véleményre, saját érzésekre és arra, hogy ha kell, félrevonulhass. Jogosan várhatod el, hogy mások ezeket tiszteletben tartsák.
- Rendkívül kifinomult "radarkészüléked" van. Amikor valaki olyan környezetben nő fel, ahol mindenki a külsőségekkel van elfoglalva és a látszat a legfontosabb, akkor előbb-utóbb ennek mesterévé válik. Mivel mindig az volt a feladatod, hogy mindenkit boldoggá tegyél, kivéve magadat, kiválóan tudsz olvasni mások viselkedéséből, és követed a ki nem mondott utasításaikat. Mindig kész vagy a változtatásra, csak hogy mások kedvében járj.
- Úgy érzed nem tartozol sehová. Hiába vagy emberek között, mégis egyedül érzed magad. Úgy gondolod, hogy senki sem törődik veled, és nem is számítasz. Az lenne a legegyszerűbb, ha ott se lennél.
- Nem tudod mi a "normális". Ha íratlan szabályok világában élsz, a hangsúly a látszaton van, nem a valóságon és igazságon. Úgy viselkedsz, mintha minden rendben lenne, anélkül, hogy tudnád, ez mit jelent. A világod magad hoztad létre, és arra épül, hogy milyen lenne az élet, ha...milyen lehetne az otthonod, ha...hogyan bánnának egymással a szüleid, ha...mi minden lehetséges lenne, ha...Mivel a látszat a fontos és nem a valóság, már nem is tudod mi a valóság. A valóság zavaró tényező. Lehet, hogy meglepődtél, amikor olyan családokat láttál, ahol másképp mentek a dolgok, mint nálatok. Sőt, ezek között még boldog családok is voltak!
- Nehezen tudsz megbízni másokban. A bizalom meggyőződés, hogy mások nem fognak bántani vagy megsebezni. De már olyan sokszor megsebeztek! Azok a kapcsolatok voltak a legfájdalmasabbak, amelyeknek a legbiztonságosabbaknak kellett volna lenniük. Akikben a legjobban kellett bíznod, azok voltak a legkevésbé megbízhatóak. Akiknek meg kellett volna védeniük, azok okozták a legtöbb szenvedést. Ezért nehéz elhinned, hogy nem fognak újra megsebezni. Sőt, elhitted, hogy téged már mindig csak bántani fognak...
- Attól félsz, hogy elfognak hagyni. Sok családban és gyülekezetben nem számíthatsz másokra érzelmileg, lelkileg vagy a gyakorlati életben. Lehet, hogy olyan környezetben nőttél fel, ahol az emberek nem voltak megbízhatóak. Senkihez sem érezted közel magadat. A kapcsolatok feltételekre alapultak, és nem számíthattál senkire. Titokban rettegsz, hogy magadra maradsz. Ha van valakid, akkor úgy ragaszkodsz hozzá, mintha az életed függne tőle.
Te is így viselkedsz?
Ha a korábbi vagy mostani kapcsolataidban csak megszégyenítés és vád ér, akkor a "szégyen szűrőn" keresztül látod a világod. Minden szót és eseményt egyértelműen arra mutató jelként értelmezel, hogy nem vagy elég jó. Sokkal többet magyarázol bele szavakba, mint amit valójában jelentenek. Azt hiszed, hogy mások alacsonyabb rendűnek tartanak.
A következő dolgok alkotják a szégyen szűrőjét:
- Folyamatosan elítélő monológot folytatsz. Amikor a teljesítményed nem éri el a kitűzött mércét, akkor azonnal vádolni kezded magad, mintha te lennél az ügyész és a vádlott egy személyben.
- Nem hibázhatsz (vagy legalábbis nem vallhatod be). Ha mindig arra tanítottak, hogy a viselkedésed határozza meg mennyire vagy értékes és elfogadható, akkor a hibák mindig szégyent hoznak. Jelzik, hogy nem vagy tökéletes. Úgy érzed, hogy minden olyan tettedet, amely nem éri el a tökéletességet, ki kell magyaráznod, le kell kicsinyelned vagy valaki mást kell hibáztatnod érte.
- Túl sok felelősséget hordozol. Feladatodnak érzed, hogy mindenki boldog legyen, soha ne érje őket csalódás, minden szükségletük ki legyen elégítve, és az egész világ békében éljen.
- Saját szükségleteidet mártírként feláldozod. A szégyen szűrő szerint ha valamire szükséged van, az azt jelenti, hogy önző vagy. Ha szükségleteid vannak, azt úgy értelmezed, hogy nem vagy képes minden feladatot betölteni. Ha valamit megvonsz magadtól, az erénynek számít. Csak akkor szabad bevallani, hogy szükséged van valamire, ha már nagyon szenvedsz. Egyébként igyekszel mindent elviselni. Más szóval halottnak érzed magad.
- Nem bízol a radarodban. Mivel sokszor megszégyenítettek, mert észrevettél valamit, nem bízol a radarodban. Azt hiszed te vagy a hibás, ha úgy gondolod, hogy valami nincs rendben. A radarod által begyűjtött információ a szégyen szűrőn áthaladva ilyen következtetésekben fogalmazódik meg: "Annyira nem lehet rossz a helyzet. Biztosan bennem van a hiba, túlságosan kritikus vagyok."
- Rossz határokat állítasz fel. Mivel olyan környezetből jössz, ahol gyakran megszégyenítettek, nem tudod hogyan kell személyes határokat felállítani, mert sem jogod, sem alkalmad nem volt eddig erre. Így most ahol nem kellene, ott áthatolhatatlan határokkal veszed magad körül. Engeded, hogy akik közel vannak hozzád, kihasználjanak és megsebezzenek, míg másokat, akiket bátran közel engedhetnél magadhoz, eltaszítasz.
- Áldozatként viselkedsz. Akik olyan háttérből jönnek, ahol sokszor megszégyenítették őket, későbbi kapcsolataikban gyakran áldozatok lesznek, mert úgy érzik, hogy "selejtesek". Ha bántalmazzák őket testileg, érzelmileg vagy szellemi értelemben, elhanyagolják, megfélemlítik vagy egyszerűen csak kihasználják őket, a szégyen szűrőn keresztül egyértelmű az üzenet. Hiányzik belőlük ez a határvonal: "Nem érdemlem meg, hogy így bánjanak velem." Ezért nem tudnak nemet mondani.
- Rejtjelekben beszélsz. Ha olyan környezetben nőttél fel, ahol bármikor megszégyeníthettek, fontos volt, hogy megtanulj rejtjelezve beszélni. Így nehezebben kerülhet sor nyílt konfliktusra, mert nem mondod ki világosan mit gondolsz. Mivel nem lehettek szükségleteid, nem szabad észrevenned dolgokat, és nem szabad megszegned az íratlan szabályokat, ezért egyfajta kódrendszerre van szükséged. Különben még azt mondhatnák: "Nem szabad így érezned, ez helytelen" - és ez előtted is bizonyítaná, hogy nincs igazad.
- Számos stresszből fakadó betegségben szenvedsz. Ez az eredménye annak, hogy megpróbálsz "tökéletes" lenni. A tökéletesség kemény munkával jár. A szégyen miatt sok olyan képességgel rendelkezel, amelyek segítenek a problémák elkerülésében, de nem segítenek szembenézni velük és megoldani őket. Mivel a problémák elkerülése nem ad megoldást, így azok megmaradnak és az általuk okozott feszültség is.
- Nem tudsz bűntudat nélkül lazítani. Szemedben az önfeledt pihenés puszta időpocsékolás. Ez alatt az idő alatt is csinálhatnál valami hasznosat. Talán azért nem tudod igazán élvezni a pihenést, mert ellopták a gyermekkorodat. Amikor annak volt az ideje, hogy megtanulj önfeledten élvezni valamit, mindig megszégyenítettek ha nem voltál komoly és tökéletes. Elvárták, hogy úgy viselkedj, mint egy felnőtt: nem lehettél igazi gyermek. Feszültségekkel teli felnőtt vált belőled, de nem tudod hogy miért.
- Ellentmondásosan viselkedsz. Egy ideig tökéletességre törekszel, és azon aggódsz, hogy mit gondolnak mások. Aztán feladod, és nem törődsz semmivel. Az élet más területén is ugyanez a kiegyensúlyozatlanság jellemez. Félsz a kapcsolatok kiépítésétől, mert úgy érzed, hogy beakarnak csapni.
- Nem tudsz mit kezdeni az ajándékokkal. Először is nem tudsz ajándékot kapni. Ha az életed a szégyen szűrőn alapul, akkor kétféle módon lehet megszégyeníteni. Az egyik, hogy valaki nyíltan a szemedbe mondja: "Kiállhatatlan alak vagy, ideje, hogy eltűnj innen" A másik, hogy megajándékoz - csak úgy. Ha teljesen ingyen adnék neked ajándékot, az támadást intézne a szégyen szűrőd ellen, amely szüntelen figyelmeztetne, hogy nem érdemled meg, vagy felkeltené a gyanúdat, vajon milyen hátsó szándék áll mögötte. "Biztosan akar tőlem valamit" - gondolod. Vagy: "Ha tudná, hogy valójában milyen vagyok, akkor nem ajándékozott volna meg." Meg kell találnod a módját, hogyan viszonozd. Másodszor, nem tudsz ajándékot adni sem. Vigyázol, hogy ne adjál túl sokat, vagy kellőképpen értékeljék az ajándékodat.
- Saját sikereid legnagyobb ellensége vagy. Miközben arra vágysz, hogy mások elfogadjanak, amikor végre eléred, összeütközésbe kerülsz a beidegződött szégyenérzettel.
- Mindent halogatsz. Ha valamit befejeztél, akkor azt értékelni és kritizálni lehet, és ez magával hozza a szégyen lehetőségét. Viszont, ha valami mindig csak folyamatban van, akkor van kifogás.
Mi a baj veled? Semmi. Teljesen normális vagy. Megsebzett, de normális. És ha figyelembe veszed, hogy milyen kapcsolataid voltak eddig, akkor a küzdelmeid is teljesen érhetőek.
Feldmár András szerint a legfájdalmasabb élmény a szégyen – olyan, mintha izzó vassal égetnék a bőrünket. Nem szabad lekicsinyelni hatását, hiszen olyan rejtett zavara ez a személyiségnek, amely alapjaiban hatja át az emberi életet, szorongást és irányítást kifejtve.
Források:
Jeff VanVonderen: Ha belefáradtál abba, hogy mindig bizonyítanod kell...
https://www.leleksziget.hu/parkapcsolati-problemak/bantalmazo-kapcsolat/
