"Elméjükben beteg hitehagyottak"?
Jehova Tanúi vallását a világ egyik legmobilisabb közösségének nevezhetjük, mivel évente körülbelül 200 ezer ember válik új taggá, és körülbelül 100-150 ezer régi tagja hagyja el. Az egyik olyan MLM módszerekkel dolgozó vallás, amely így hatalmas összegekhez juttatja a felső szinten tartózkodókat.
Ha valaki kíváncsi arra hogyan jön ki a vallást elhagyók száma, akkor úgy számolhatja ki, hogy az ez évi hírnökátlagból kivonja a tavalyi hírnökátlag számát, majd az idei megkereszteltek számából kivonja a hírnökátlagnál kapott különbséget. Ezt ha pár évre visszamenőleg megcsinálja, megkaphatja az általam írt 100-150 ezres átlagszámot. Ebben természetesen nem csak az ún. hitehagyottak száma van benne, hanem azoké is, akiket valamilyen bűn miatt zártak ki a gyülekezetből. Ezeket az embereket a Társulat sokkal veszélytelenebbnek tekinti magára nézve, mint akiket hitehagyással vádolnak meg. Megbánás esetén relatív rövid időn belül vissza is fogadják őket. Ennek nagyon egyszerű okai vannak. A bűn miatt kiközösített személy maximum a vének vele szembeni eljárásmódját kritizálja meg, magát a Társulatot nem fogja nem Istentől levőnek nevezni. Egy olyan személyt, aki viszont a Társulat valami eltitkolt dolgai után kérdez, netalántán még híreszteli is, vagy rájön arra, hogy ez csak egy cég ingyen munkásokkal, jobb távol tartani a többiektől. Ezt a legegyszerűbb úgy megtenni, ha szinte azonnal kizárják a gyülekezetből. - (WT 1993 8/1 16.old. 7. bek.)
Mit állít a Társulat a hitehagyottakról?
A legelső hitehagyott a Társulat szerint Sátán volt, mivel megtagadta Istenét és Atyját, Jehovát. A zsidó nép közül azokra az emberekre használja ezt a szót, akik eltértek Jehovától, és a környező népek isteneit kezdték el imádni. Az első századi Pál által is megjövendölt hitehagyóknak pedig azokat nevezi, akik nem hallgattak az apostolokra. Sehol sem találtam arra való utalást, hogy aki megtagadta volna Krisztust, hitehagyottá vált volna, érdekes módon legtöbbször ezt a Szervezet és annak tanításai megtagadásával hozzák összefüggésbe. (Éleslátás könyv 1. kötet 989. oldal)
A Társulat szerint a mi időnkben ritkán történik hitehagyás a gyülekezetekben, mivel a tagok “szeretik az igazságot”. A hitehagyottakat minden esetben olyan jelzőkkel, tulajdonságokkal illetik a kiadványaikban, amelyektől viszolyog minden jóérzésű ember. A legtöbb Tanú nem is mer még kívácsiságból se hitehagyott oldalakat böngészni. Csak párat idéznék a Társulat leírásai közül:
- “a hitehagyottak ’elcsűrik-csavarják az írásokat’, és ’megtévesztő tanításokat’ (NW) terjesztenek”
- “Ugyanettől a káros érzelemtől (irigység) váltak a hitehagyottak a korábbi testvéreik elvetemült gyűlölőivé.”
- El kell kerülnünk, hogy a hitehagyottak befolyással legyenek ránk, az olyanok mint az „antikrisztus”, aki megtagadja mind az Atyát, mind a Fiút.
- “szellemi ragadozók”
- “ármánykodáshoz és ravaszsághoz folyamodnak”
- “Határozzátok hát el a szívetekben, hogy soha nem is érintitek meg azt a mérget, amelyet a hitehagyottak akarnak felhörpintetni veletek!”
- “elméjükben betegek”
- “igyekeznek elhinteni a kétely magvait, hogy feldúlják a keresztények hitét”
- “gúnyolódók”“...húsba vágó sértések, hazugságok és féligazságok, amelyekkel a...hitehagyottak támadnak bennünket.”
- Az összes írásuk egyszerűen kritizál és rombol! Semmi épületes nincs bennük.”
A továbbiakban így folytatják: “Mik tehát a hitehagyottaknak és kiadványaiknak gyümölcsei? Négy dolog jellemzi propagandájukat. 1. Agyafúrtság. Az Efézus 4:14 azt mondja, hogy ez „a tévelygés ravaszságához való csalárdság”. 2. Gőgös intelligencia. 3. A szeretet hiánya. 4. Becstelenség különböző megnyilvánulásokban. Ezek a démonok asztalán levő táplálék azon alkotórészei, melyek közül mind úgy lett megtervezve, hogy aláássa Jehova népének hitét.”
Valóban ilyenek lennének ezek a hitehagyottak? Elvetemültek, akik ennyire meggyűlölik korábbi testvéreiket, hazugságokat, féligazságokat terjesztve, megtévesztő tanításaikkal mérgeznék meg őket? Elméjükben betegek lennének, akik csak kritizálni és rombolni tudnak? Agyafúrt és ravasz módon propagandájukkal becstelenül kelepcébe csalják az elővigyázatlanokat?
Felmerül itt még egy fontos kérdés. Jehova Tanúi állításuk szerint arról ismertek, hogy mindennek alaposan utánanéznek. Azt állítják magukról megtalálták “az igazságot”. Nekem akkor most csak egy kérdésem lenne: Ha megtalálták az igazságot, aminek mielőtt tagjai lettek és tanításai után jó alaposan utánanéztek, hogy lehet az, hogy sokan mégis elhiszik közülük a hitehagyottak hazugságait és féligazságait, aminek köszönhetően aztán úgy döntenek, hogy elhagyják egyetlen igaznak hitt vallásukat? Persze a válasz kézenfekvő. Mielőtt valaki Jehova Tanúja lesz, csak a társulati kiadványokból tájékozódik. Ha kérdése merül fel, azonnal kap valamilyen olvasnivalót a témával kapcsolatban. Már akkor elmondják neki, hogy ne olvasson külsős információkat, így szoktatva őket ahhoz a gondolkodáshoz, hogy a legmegbízhatóbb és legalaposabban utánajárt adatok csakis innen származnak, mivel ez “Isten szervezete”. Amikor pedig évek, évtizedek múlva az egyén észreveszi azt, hogy nem minden úgy van, ahogyan belépése előtt mondták illetve mutatták neki, másfelé kezd keresni, hogy megtalálja kérdéseire a válaszokat. Ekkor ütközik azokba az információkba, amiknek azelőtt nem nézett utána. Így már nem is kell azon csodálkoznunk, hogy a Társulat vezetősége miért tiltja tagjainak az ún. hitehagyott oldalak olvasgatását, és azon sem, miért illeti olyan szavakkal ezeket az embereket. Távol kell tartania a közösség tagjait azoktól, akik nem fogadják el az Őrtorony Társulatot Istentől kijelölt és irányított Szervezetének, nem fogadják el tanításait, vagy valami más miatt “mennének ki közülük”: különben rövid időn belül, mint vallás, felbomlanának. - Jel 18:4
A hitehagyás meghatározása
A meghatározás szerint hitehagyottnak minden esetben a hitvallásától elpártolt, más hitvalláshoz szegődött embert nevezik. Különösen, az első keresztény századokban olyanokról mondták, kik a pogány hitre tértek vissza, pl. Julián császár, később, mindazokról, akik a római anyaszentegyházból kilépve más keresztény felekezethez tértek át.
A legtöbb vallás saját tanításait nevezi igaznak, annak elhagyása hitehagyásnak minősül. Így van ez a Tanúknál is. Ők ezt így határozzák meg: “A hitehagyás Isten imádatának és a neki végzett szolgálatnak a feladását jelenti, vagy attól való elfordulást, tulajdonképpen Jehova Isten elleni lázadást jelent. Egyes hitehagyottak, bár állítják, hogy ismerik és szolgálják Istent, mégis elvetik a Szavában lefektetett tanításokat vagy követelményeket. Mások kijelentik, hogy hisznek a Bibliában, de elutasítják Jehova szervezetét."
A Társulat legtöbbször a hitehagyással kapcsolatos bibliaverse a 2Péter 2:1-3 ami az általuk kiadott NWT fordítás szerint így hangzik: “Mindazonáltal hamis próféták is támadtak a nép között, miként közöttetek is lesznek hamis tanítók. Ugyanezek romboló szektákat fognak bevezetni csendesen, és megtagadják még a tulajdonosukat is, aki megvette őket, gyors pusztulást hozva magukra. 2 Mi több, sokan fogják követni gátlástalan viselkedésük cselekedeteit, és ezek miatt becsmérlően beszélnek majd az igazság útjáról. 3 Mohóságból ki is fognak zsákmányolni benneteket elferdített szavakkal. De ami őket illeti, a régtől fogva meglevő ítélet nem halad lassan, és pusztulásuk nem szunnyad.”
Ez pedig a másik: “ Víz nélküli források és heves vihartól hajtott ködfellegek ezek, és a sötétség feketesége van fenntartva számukra. 18 Mert fellengzős szólamokat hangoztatnak, amelyeknek semmi hasznuk, s a test kívánságai által és gátlástalan szokások által elcsábítják azokat, akik épphogy elmenekülnek a tévelygésben járóktól. 19 Miközben szabadságot ígérnek nekik, ők maguk a romlottság rabszolgáiként élnek. Mert akit legyőz egy másik, az rabszolgája lesz annak. 20 Bizonyos, hogy ha, miután Jézus Krisztus, az Úr és Megmentő pontos ismerete által kimenekültek a világ erkölcstelenségéből, megint belekeverednek ugyanezekbe, és legyőzetnek, akkor az utolsó állapotuk rosszabb lett az elsőnél. 21 Mert jobb lett volna, ha nem ismerik meg pontosan az igazságosság ösvényét, mint hogy, miután pontosan megismerték, elforduljanak a nekik átadott szent parancsolattól.” - 2 Péter 2:17-21
Mindkét idézetben dőlt betűkkel szedtem azokat a szavakat, amelyek más fordításokban nincsenek benne, sőt a görög szövegben sincsenek. A Társulat toldotta be úgy, hogy nem is jelezte. (Az 1Tim 4:3 verset is mindig a hitehagyással hozzák összefüggésbe, ahova szintén betoldották a “pontos” szót.)
A szöveg nem esett át nagy változáson, egy Tanú agyában azonban ez a fajta szóhasználat csak egyet jelent: azt a pontos ismeretet - ami kétszer is ki van hangsúlyozva a szövegben -, amit a Társulat tanít, és a hű és értelmes rabszolgán keresztül jön. A hitehagyottak pedig ezt utasítják vissza és Jézust is, mint Megváltót, semmibe véve a “hű és értelmes rabszolga” felsőbbségét, és becsmérlően beszélve róluk, mint “dicsőségesekről”. - Júdás 8
Mondhatnánk, elég sajátosan értelmezi a Társulat a hitehagyást: ugyanis hitehagyottnak tekint minden olyan előtte testvérnek nevezett embert, aki nem ért egyet a Szervezet aktuális tanításaival, automatikusan erkölcstelennek és Isten elleni lázadónak nevezve az illetőt. Persze, ahogy az imént írtam ez egyáltalán nem meglepő. Alapos oka van arra, hogy így tegyen.
Joga van bárkinek ahhoz, hogy megváltoztassa a vallását?
Ez az írás Jehova Tanúi hivatalos honlapjáról származik:
Joga van bárkinek ahhoz, hogy megváltoztassa a vallását?
"Igen, a Biblia szerint bárkinek joga van ahhoz, hogy vallást változtasson. Sok olyan személyről ír, akik úgy döntöttek, hogy nem követik a rokonaik vallását, és szabad akaratukból az igaz Isten imádatát választották. Köztük volt Ábrahám, Ruth, néhány athéni lakos és Pál apostol (Józsué 24:2; Ruth 1:14–16; Cselekedetek 17:22, 30–34; Galácia 1:14, 23). Sőt, a Biblia szerint ahhoz is joga van valakinek, hogy azt az ésszerűtlen döntést hozza, hogy elhagyja az Istennek tetsző imádatot (1János 2:19).
A vallás megváltoztatásának jogát az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is elismeri, melyet az Egyesült Nemzetek Szervezete „a nemzetközi emberi jogi törvények alapjának” nevezett. A dokumentum alapvető jogként említi „a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát”, és azt, hogy bárki „kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket”, beleértve vallásos eszméket is. * Persze ez azt a kötelezettséget rója mindenkire, hogy tartsa tiszteletben mások jogát ahhoz, hogy ragaszkodjanak a hitnézeteikhez, vagy elutasítsanak olyan elképzeléseket, melyekkel nem értenek egyet."
Azon, hogy ilyet leírnak már meg sem lepődök. Határozottan képmutatásnak tartom ezt az egészet, ugyanis a leírtak alapján az derül ki, hogy bárki ehagyhatja a vallását, hogy Jehova Tanúja legyen, de fordítva ez már nem lehetséges. Miért nem tartják tiszteletben azok jogát, akik nem akarnak tovább Jehova Tanúi lenni? Miért becsmérlik őket, elmebetegeknek, antikrisztusnak, Isten elleni lázadóknak írva le őket? Miért állítanak tagjaiknak hazugságokat, féligazságokat, húsba vágó sértéseket azokról, akik elhagyják ezt a vallást? Miért kérik, hogy legyenek testvéreik elvetemült gyűlölőivé, azoké, akik talán saját rokonuk, de mégsem akarnak tovább tagok maradni? Miért folyamodnak ármánykodáshoz és ravaszsághoz, amikor volt tagjaikról írnak? (2012 5/15 13. bek; 1998 5/1 21-22 old 7.bek; 1998 12/1 16.old; 2011 2/15 19. old) Isten által kinevezett “dicsőségeseknek” lehet ezt? Vajon a Vezető Testület “szereti az igazságot”, vagy inkább csak azt az "igazságot" szereti, amelyet ő igazságnak nevez, és a cél érdekében bármit megtesz?
Menni vagy maradni?
Egyáltalán nem tartom a Társulat által hitehagyottaknak nevezett személyeket “elméjükben betegeknek”. Inkább nagyon erős embereknek jellemezném őket, mivel a legtöbbjük segítség nélkül áll talpra olyan csalódás után, ami rendszerint padlóra küldi mindegyikőjüket.
Akkor hát, menni vagy inkább maradni? Vannak, akik meg merik lépni ezt a lépést, vannak, akik nem. Sokakat visszatart az a beléjük sulykolt tanítás, hogy ha elhagyják a Szervezetet, hitehagyottként Isten elleni bűnt követnek majd el, és elfogja őket elpusztítani. Senkinek nem szeretném megmondani mi lenne a legjobb megoldás, maradjanak-e bent vagy jöjjenek ki közülük. Ezt mindenkinek magának kell felmérnie, hogy mit veszíthet ezzel a lépésével, de azt is, mit nyerhet. Lehet veszíteni többet fog, mint nyerni, különösen, ha családtagjai is vannak bent a Szervezetben. Többek között el kell viselnie azokat a jelzőket, amelyeket a Társulat aggat az őket elhagyókra.
"Egy embert a hite alapján fogadnak be egy egyházba, és a tudása miatt teszik ki onnan." - Samuel Clemens