„Manipulálni a világot sokkal egyszerűbb, mint őszintének lenni!” /grafiti/

Mint minden emberi jelenségnek, a manipulálásnak is van történelmi múltja. Megvezetni, befolyásolni, szellemileg, lelkileg „birtokolni” egy másik embert, ez az emberiség egyik sajátságosan negatív csökevénye. A manipuláció latin eredetű szó, bánásmódot jelent. A fogalommal járó képzettársítás révén mégis többnyire lelketlen, másokat kihasználni akaró embereket, módszereket látunk magunk előtt. Bár a manipuláció ősi jelenség, ennek tudományos vizsgálata, és e vizsgálatok eredményeinek „szakszerű” alkalmazása igencsak új keletű. A pszichológia tudományának fejlődésével párhuzamosan alakult a manipulálás kutatásának alakulása. Manapság több egyetemen tananyaggá vált, főleg a reklámszakemberek tanulmányozzák behatóbban. Számos irodalmi mű is foglalkozik a témával. Ezek közül talán a legismertebb George Orwell Állatfarmja.

Bár a manipuláció bánásmódot jelent, ennél sokkal tágabban értelmezik a köznyelvben. A manipuláció egyfajta befolyásolás, amelynek célja mások világszemléletének, gondolkodásának, értékrendjének átformálása, egy bizonyos viselkedés, cselekvés előhívása, az érzelmekre való hatás, az egyén vagy a tömeg reakcióinak előrevetítése, megtervezése, az életüknek a meghatározása. A legtöbben, teljesen leegyszerűsítve tisztességtelen mesterkedést értenek alatta.

A pokolba vezető út jóakarattal van kirakva. A manipuláció egyik sajátossága az, hogy elhiteti az emberekkel, hogy amit tesznek, azt a jó érdekében teszik. Köztudott, hogy a jó érdekében keltek útra az európai gyarmatosítók, a kereszt nevében, és irtották mindazokat, akik nem voltak hajlandók meghódolni a keresztény istent terjesztő „vallásos” konkvisztádoroknak.

A manipulációt ma már az élet minden területén alkalmazzák. Létezik politikai manipuláció, amelynek különböző változatai ismeretesek: a folyamatos, amikor állandó jelleggel befolyásolják a közgondolkodását, valamint vannak időnkénti, akciós politikai játszmák, ferdítések. A következő, leginkább szembeötlő manipuláció a média/kereskedelmi manipuláció, aminek – bár tudatában vagyunk az átveréseknek – mégis újra és újra az áldozataivá válunk. Talán a legrégebbi, és a legnagyobb befolyással bíró manipuláció a vallási/ideológiai mesterkedés. Csak két példát vetnék fel ezzel kapcsolatban. Régen, de több helyen még manapság is az uralkodókat istennek vagy isten földi helytartójának tekintették/tekintik, ebből kifolyólag sok mindent megtehettek, és sok mindent elnéztek nekik. A másik példa a nők másodlagos, elnyomott társadalmi szerepével kapcsolatos. A patriarchális viszonyok elterjedtsége szintén vallási manipuláció hatására alakult ki. A manipulációk sorában ma már mind nagyobb szeletet képez az egészségügyi manipuláció. Valamikor, és manapság is elhallgatnak bizonyos tényeket, adatokat a beteg gyógyulása, megnyugvása érdekében, amit többnyire kegyes hazugságként mindenki elfogad. Viszont mostanság más jellegűvé vált az egészségügyben a taktikázás. Pl.: a drágább helyett az olcsóbb orvosságot írják fel, vagy fordítva; elhallgatják az alternatív gyógymódokat; csak a beteg szervet gyógyítják és nem az egész embert; az egészségügyi mesterkedés egyik ismert formája a placebo is. És végül az emberi viszonyok közötti cselezés, ravaszkodás egyik leggyakrabban használt területe a magánéleti manipuláció, ami lehet párkapcsolati, családi, baráti. A magánélet folyamán szerzett tapasztalatainktól függ, hogy a későbbiekben mennyire vagyunk manipulálhatók, átejthetők.

A mesterkedés módszereit, technikáit, trükkjeit a neveltetésünk révén, a szocializáció során tanuljuk meg. Ki jobban, ki kevésbé. Kimondottan szemléltetően mutatja be ezt a következő idézet: „Ha kedves vagyok valakivel, ő is az lesz velem. Eleinte nem értettem ennek a hasznát. (...) Ha szorgalmasan gyűjtöm az óvodában a matricákat, a szüleim dicsekedni tudnak velem. Ez számukra olyan jó érzés lesz, hogy a továbbiakban szívesebben teljesítik a kéréseimet, mint például azt, hogy ne kelljen aludni vasárnap délután.” /Rojik Tamás/ Az előítéletek is a szocializáció hatására alakulnak ki. Ebből adódik, hogy a világról alkotott elképzeléseink szemfényvesztések sűrűjével, féligazságokkal vannak átszőve, aminek gyakran nem is vagyunk tudatában, hiszen azok, akik manipulálnak bennünket, azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy amit állítanak, az maga a valóság. Shakespeare mondja: „Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében...” Az egyedüli baj ebben az, hogy rengetegen azonosulnak a játszott szerepükkel, tehát önmagukat is manipulálják.

A manipulációnak különféle eljárásai, módjai, trükkjei vannak. Rengeteg van belőlük.  Ilyenek például: a figyelem elterelése; látszólagos problémák előidézése és megoldása; a változások ellehetetlenítése; félig az előrejelzések, jövőképek hangoztatása. Gyakran használt ravaszkodások még a közember nyelvén való bugyuta megfogalmazással a lényegi mondanivaló elsikkasztása; szakszavak használatával tudálékoson túlmagyarázni egy adott témát; az emberi érzelmekkel való játszadozás; az ignorálás; a te nem értesz hozzá kijelentés hangoztatása; a lelkifurdalás felébresztése; a legújabb vagy fontos információk elhallgatásával való manipulálás; a tekintélyekre való hivatkozás stb.

A mesterkedők, ravaszkodók sokszor nem csak egy egyénre akarnak hatni, hanem a hatalomtól megittasulva egész tömegeket szeretnének az irányításuk alá keríteni. A tömegek befolyásolásának szintén hosszú történelmi háttere van. Gondoljunk csak a sámánok által alkalmazott hallucinogén italokra. Ám nem csak ilyen módon igyekeztek hatni a közösség kollektív tudatára. Az ókori görögök Arisztotelész korában már foglalkoztak a manipulálás kommunikációs lehetőségeivel. A görög tudós és filozófus írásai alapján tudjuk, hogy ő és kortársai ismerték azokat a szónoki fogásokat, amivel az emberek érzelmeit befolyásolni tudták, abba az irányba, amelyikbe akarták. Példaként néhány idézet Arisztotelésztől: „A hitvány és sunyi ember ugyanis minden dologban bizalmatlan, mert a maga mértékével mér másokat.” „Mindenki azokat a dolgokat ítéli meg helyesen, amelyeket ismer.” „Egy zsarnoknak (tyranus) a szokásosnál nagyobb vallásos áhítatot kell mutatnia. Az alávetettek kevésbé aggódnak egy olyan uralkodó törvénytelenségei miatt, aki istenfélő és jámbor. Másrészt nem lépnek fel olyan könnyen ellene, mivel azt hiszik, hogy az istenek mellette állnak.” Az ókori Görögországban tanították is a retorika, szónoklattan keretén belül azt, hogy kell „megfelelően” érvelni, hogy a tömegeket megnyerhessék egy adott ügynek.

Az emberiség fejlődésével egyre rafináltabb módokat találtak ki az egyén és a tömegek megvezetésére. Ma már tudományos vizsgálatok segítségével felvértezve, e vizsgálatok eredményeinek ismeretében vezetnek bennünket az orrunknál fogva. Hogy mennyire vagyunk befolyásolhatók?  Ez csak rajtunk áll. Ha észen vagyunk, akkor ritkábban és kevésbé tudnak megvezetni bennünket, de még így is lépre csalódik az ember! Ne hagyjuk lustaságból meggyőzni magunkat! Járjunk utána a dolgoknak!

Forrás: http://www.fokusz.info/index.php?cid=1862959364&aid=1976116470