2016. már 23.

A 2016-os Emlékünnep margójára

írta: nicku
A 2016-os Emlékünnep margójára

Húsvét

Szinte az összes keresztény egyház ezt az ünnepet tekinti naptárában a legfontosabb és a legszentebb ünnepének. A legtöbben erről az ünnepről pedig ebben az évben is saját szokása és hagyománya szerint fognak megemlékezni. Még ha van némi különbség aközött hogyan, és a naptár szerint pontosan melyik nap ünnepeljék is meg ezt a legszentebb ünnepet, az idén ez az időszak március végére, április elejére esik. Kevesen tudják, de ebben az évben más egyházak is ugyanebben az időszakban tartják meg ezt a fontos megemlékezést, történetesen a judaizmus követői is.

vine-and-bread1.jpg
Judaizmus és a kereszténység

A Tórában található feljegyzésekből megtudjuk, hogy több mint 3500 évvel ezelőtt, a zsidó nép alárendelt helyzetben élt az ókori Egyiptomban. Túlélésük érdekében szükséges volt, hogy a zsidó nép megszabaduljon a nehéz rabszolgasorsból: a feljegyzések és a hagyomány szerint Mózes, Istene JHWH segítségével kivezette a népet az “Ígéret földjére”. A zsidó holdnaptár szerint ez az esemény niszán 14.-én történt, amiről a pászka vacsorával emlékeznek meg a mai napig. A zsidók a peszáh előtti időben minden erjedésre alkalmas élelmiszertől megtisztítják lakásaikat. Az ünnep Izraelben 7 napig, a világban 8 napig tart.

A széder szó héber jelentése rend. Pászka estéjén egy különös rend szerint zajló vacsorát tartanak, melyben a Hágádá elmondásával emlékeznek az Egyiptomból, a szolgaság földjéről való szabadulásra.

Sok-sok évvel később, Jézus, aki sokak véleménye szerint a megígért Messiás volt, apostolaival hagyományos módon ugyanezt az ünnepet tartotta meg. Vacsora után elmondta, hogy a pászkabárány, amit elfogyasztottak az ő halálát vetíti elő. Tanítványainak adta a kenyeret és a bort, majd ezt mondta: “És vett egy kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Ez jelenti a testemet, amely értetek adatik. Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül.”  Ugyanígy a poharat is, miután megvacsoráztak, ezt mondva: „Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget; és ez a vér kiontatik értetek.” - Lukács 22:19,20 NWT

A vacsora után nem sokkal még aznap éjjel elfogták, és halálra ítélték, mégpedig azért, mert a zsidó hagyományok szerint többször is megsértette a Sabbat törvényét, Isten Fiának vallotta magát, az egek Királyságáról és hasonlókról beszélt és tanított. Mindezekből arra következtettek, hogy lázadást szít a zsidó nép vallási hatalma ellen, illetve a Római Birodalom vazallus kormánya ellen; megfeszítése a rá következő napon történt. Az Újszövetségben leírtak alapján, megfeszítése után a harmadik napon szellemi testben feltámadt. Fizikai testét soha nem találták meg.


Ugyanakkor Jézus tanítványai prédikáltak az Újszövetségről, arról amit Jézus a pászkavacsora alkalmával bevezetett, és az Ő égi Királyságában betöltött szerepéről, amely egy nap a földre is ki fog terjedni. Követve Jézus tanácsait és utasításait, az apostolok felfedték életét és tanításait, így keletkezett a kereszténység, mint kifejezés. Ez a hit még nem rendelkezett vallási státusszal, követői az “Útnak” nevezték, más vallási hatalmak egyszerűen csak szektának tartották. A bibliai-történelmi adatok azt mutatják, hogy Jézus halála után mintegy harminc évvel jött létre az első gyülekezet, és ez a tendencia folytatódott az egész Római Birodalom területén, melynek vezetői betiltották és üldözték a keresztényeket. Ahogyan az “Út” évtizedek és évszázadok alatt mind strukturális, mind doktrinális változáson esett át, és követőinek száma valamint szellemi befolyása is nőttön nőtt, úgy változott meg a Római Birodalom hozzáállása ehhez a szektához. A negyedik században, alig több, mint háromszáz évvel Jézus halála után, Konstantin római császár felvette a kereszténységet és a birodalom hivatalos vallásává tette. Konstantin részt vett a Biblia kanonizálásában, különös tekintettel kiválasztva azokat a könyveket, amelyek abban az időben a papság szerint az eredeti tanításokat és történelmi tényeket tükrözték vissza.


Kritika

Nagyon sok felekezet és keresztény szervezet erősen kritizálják a módot, ahogyan ezt az ünnepet jelölik, és a nyugati világban, sok fanatikus hívő bírálja, hogy pogány rituálék szivárogtak bele a keresztény hagyományokba. Az olyan hagyományok, mint a festett tojás, a nyúl, mint szimbólum és ehhez hasonlók, egyes “igaz keresztények” szerint nem elfogadhatóak, hanem a pogány időkre vezethetők vissza. Sőt, az igaz hívők szerint, ezekkel a szokásokkal megbántjuk Istent, és ezekért a bűnökért egy napon meg fog ítélni majd bennünket. Néha eltűnődöm azon, hogyan lehet az, hogy ha csak az az egyetlen és helyes módja az imádatnak, amit egyes “igaz hívők” állítanak, miért nem törölte már el Isten a föld színéről azokat, akik akár évezredek óta még mindig a régi hagyományok szerint élnek? Természetesen nem azt mondom, hogy fessenek vagy ne fessenek tojást, egyenek vagy ne egyenek pászkabárányt, kovásztalan kenyeret és igyanak bort, vagy ne menjenek templomba. Inkább úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van, hogy kövesse a saját hagyományát és szokásait mások megítélése nélkül. Hát, nem adott Isten mindenkinek szabad akaratot? Amennyire tudom, ezek a hagyományok nem buzdítanak erőszakra, kicsapongásra vagy erkölcstelenségre. Függetlenül ezektől a rítusoktól és szokásoktól, mindenki a szeretetről, a megértésről és az emberek között lévő harmóniáról beszél. Nem ezt kellene inkább tiszteletben tartani?


Jehova Tanúi

Jehova Tanúi csak egy a sok egyház közül, akik élesen kritizálják a pogány szokásokat, amelyeket az egyház, mint hagyományt saját részeként elfogadott. Őszintén hiszik, hogy saját megemlékezési módjuk az, amely összhangban van a Bibliával és a korai keresztény hagyománnyal. Ebben az évben is megemlékeznek Jézus halálának az évfordulójáról, március 23.-án, naplemente után, ami a holdnaptár szerint pontosan niszán 14.-ére esik, arra a napra, amikor a zsidók a pászkát ünneplik. Egy különleges kampányt folytattak február 27.-étől, felkeresvén az érdeklődőket, hogy vegyenek részt ebben a történelmi eseményben, amely szerintük egy mérföldkő az emberiség történelmében, és több millióan fognak válaszolni erre a meghívásra. Ha úgy dönt, hogy részt vesz ezen az alkalmon, akkor lehetősége lesz meghallgatni egy előadást bibliai magyarázattal, miszerint: milyen jelentőséggel bír ez a dátum, mit jelent Jézus halála számunkra, valamint hogyan igazítsuk az életünket Isten követelményeihez, elsősorban az Őrtorony tanokat illetően. Az egész világon hasonló módon kerül megrendezésre a megemlékezés. Minden szónok kap egy példányt az előadásához főbb pontokkal és a használatos bibliaversekkel. A sablonokban évről-évre szinte alig van változás, a bibliai idézetek is általában ugyanazok. A beszédben lehet használni különböző idézeteket, de a fő pont a már említett Lukács 22:19,20-as versei, ahol Jézus megköti az Újszövetséget, és apostolainak is parancsba adja, hogy emlékezzenek meg erről. Jézus ezen szavai más evangéliumokban is megtalálhatóak. Ennek egy példája Máté evangéliumából: ”Amint folytatták az evést, Jézus vett egy kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte, és odaadva azt a tanítványoknak, ezt mondta: „Vegyétek, egyétek. Ez jelenti a testemet.” Vett egy poharat is, és miután hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: „Igyatok belőle mindnyájan, mert ez jelenti a véremet, »a szövetség vérét«, amely kiontatik sokakért a bűnök megbocsátása végett.” - Máté 26:26-28 NWT

Néha az előadásban használják Pál apostol szavait is, amit a Korinthuszi levelében írt, bár érdemes megjegyezni, Pál nem volt jelen az utolsó vacsorán, és csak később lett keresztény.

 

”Mert én az Úrtól kaptam, amit tovább is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen át is adták, vett egy kenyeret, és miután hálát adott, megtörte, és ezt mondta: „Ez jelenti a testemet, amely értetek van. Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül. ”Hasonlóképpen tett a pohárral is, miután megvacsorázott, ezt mondva: „Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget. Ezentúl ezt cselekedjétek, valahányszor isszátok, a rólam való megemlékezésül.” Mert valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, mindegyre az Úr halálát hirdetitek, míg meg nem érkezik.” -1Kor 11:23-26 NWT

Miután ezeket a verseket felolvassák, egy vén a helyi gyülekezetből imád mond, és a kovásztalan kenyeret körbeadják. Ugyanígy járnak el a vörösborral is.

Aki még nem vett soha ezelőtt részt egy ilyen ceremónián, nagy valószínűséggel meg fogja lepni az, hogy senki nem fogyaszt sem a kenyérből, sem a borból. Mindössze kevés gyülekezetben fog előfordulni szerte a világon, hogy valaki fogyasszon ezekből az emlékjegyekből. Néha előfordul, hogy az előadás elején figyelmeztetik a jelenlevőket, miszerint nem szabad megkóstolniuk sem a kenyeret, sem a bort, így a vendégeknek nem lesz olyan zavaros a dolog.

Jehova Tanúi tanításai szerint a keresztényeknek két osztálya létezik. Ezt a tanítást a Társulat második elnöke vezette be, név szerint J. F. Rutherford. Röviden: Rutherford bíró a Bibliából megértette, hogy a keresztények egy osztálya az égben fog feltámadni szellemi testben, míg a másik osztály tagjai a földre fognak fizikai testben, és soha nem fognak meghalni. Az égi osztály száma korlátozott, számuk 144000, akik az emberek közül lettek kiválasztva Jézus halálától egészen a gonoszság eltörléséig, ami hamarosan be fog következni. A másik osztály létszáma nem korlátozott. Ebbe az osztályba tartoznak a hithű Tanúk és azok is, akik Jézus előtt haltak meg. Csak az első osztályba tartozók fogyaszthatnak a kenyérből és borból, míg a többiek csak megfigyelőkként vannak jelen és értékelik Jézus váltságáldozatát. Ez a tanítás sok új tagnak egy komplex tanítás, amit nehezen értenek meg. Mindent összevetve, Jehova Tanúi megemlékezése egy méltóságteljes megemlékezés Jézus haláláról, tisztelgés az áldozat iránt, amit az emberiségért tett. Ugyanakkor elvárják tőlük, hogy minden egyes tag keressen fel embereket annak érdekében, hogy a Szervezetbe vonzza őket. Ez látszik abból a tanácsból is, ami a hivatalos oldalukon a következő képen látható:

 202016052_h_sub_lg.jpg

 

A gyökerek

Ha az ember a különbségekre fókuszál a keresztény hagyományokban, akkor automatikusan felmerül a kérdés, hogy kinek van igaza és ki téved? Ha ezen a vonalon maradunk, akkor ez az egész szakadáshoz, intoleranciához, vitákhoz, bíráskodáshoz, ítélkezéshez vezet. Ha viszont a hasonlóságokat nézzük, láthatjuk, hogy szinte mindenki hasonló időpontban tartja ezt az ünnepet. Ez vonatkozik azokra a pogány hagyományokra is, amelyek még Izrael, mint nemzet előtt léteztek és megtartottak. Ha valaki abban a helyzetben van, hogy elfogulatlanul vizsgálódik a gyökerek után, érdekes következtetéseket vonhat le. Nevezetesen, függetlenül attól, ki hogyan emlékezik meg erről az eseményről, nem ítélheti gonosznak a Napot, sem a Holdat. Pontosan ez miatt sokan úgy döntöttek, hogy nem keresik a gyökereit ennek a hagyománynak. Mindennemű ilyen megemlékezés a tavaszi napéjegyenlőség idejére koncentrálódik, amikor a Nap pontosan az Egyenlítő fölött helyezkedik el, amikor a nappal és az éjszaka mindenhol ugyanannyi ideig tart. Ezt követően pedig az északi féltekén a föld megadja gyümölcsét, mely könnyebb és örömteli életet biztosít. Ha a Napra és a Földre, mint élettelen objektumokra tekintünk, ez nem jelent semmi különöset. Ezek a dolgok, az ütemezésüknek megfelelően a világ megteremtése óta működnek, azzal a különbséggel, hogy ezeket a folyamatokat csakhamar a technológiai fejlődés fogja veszélyeztetni. Ahelyett, hogy kinevetnénk régen élt őseinket, talán inkább tanulhatnánk tőlük. Meg lehet, hogy a korai társadalmak megjelöltek két időszakot - no, nem azért, mert buták voltak és civilizálatlanok-, hanem azért, mert abban a helyzetben voltak, hogy megfigyelték ezeknek az égitesteknek a természetét. Az az erő, ami a világegyetemünket egyensúlyban tartja, nem csak eszköz egy idős, fehér szakállú ember kezében, hanem inkább szerves része annak a kozmikus intelligenciának, aminek teljesen mindegy, hogy eszel-e a pászkabárányból, iszol-e a vörös borból, vagy csak bámulod az ominózus poharat. Nem, nem szeretném lenézni senki hitét vagy hagyományát, de nem szabad lebecsülni őseinket, akik a maguk módján ünnepelték a napéjegyenlőséget, dicsérték a termékeny földet, az élet ajándékát, a Napot, hogy felmelegítette őket.

Függetlenül attól, hogy ki hogyan ünnepli idén a húsvéti ünnepeket, kívánok mindenkinek minden jót. És akár tetszik, akár nem, március 20.-án hajnali 4 óra 30 perckor a Nap pontosan ott fog ülni királyi székében az Egyenlítőn gyönyörűséges, kék Bolygónk felett.

 

Forrás:

https://slobodnemisli.wordpress.com/2016/03/11/uskrs-i-slicne-price/  alapján

Szólj hozzá