2013-ban voltam utoljára megemlékezni Jézus haláláról Jehova Tanúi egyik gyülekezetében. Az elmúlt öt év alatt egyszer sem éreztem késztetést arra, hogy újra megjelenjek. Elmondom miért nem.

Nem én vagyok az egyetlen, aki vegyes érzelmekkel teli ment haza erről a Megemlékezésről. Valahogy olyan üresnek éreztem magam, mintha mégse tettem volna meg azt, amire Jézus kért… 2013 tavaszára - már nem csak az Új világ fordítást olvasgatva - vettem észre, hogy valami nem stimmel a tanításokkal. Az előadás alatt nem egy kijelentésről tudtam, hogy nem állja meg a helyét. Szívem szerint fogyasztottam volna az emlékjegyekből, de nem akartam galibát okozni. Ezért elhatároztam, hogy többet nem is megyek, mert az egésznek így semmi értelme. 2014 januárjában megírtam az elkülönülésemről szóló levelemet.

Nem csak ez a tanítás ébresztett fel, hanem megannyi másik is. Számtalan kérdés kavargott a fejemben. Ugyanez év nyarán megjelent egy cikksorozat, amit az összejövetelek alkalmával át kellett tanulmányozni, és természetesen el kellett fogadni azokat. Ezt egyszerűen nem bírta bevenni a gyomrom. Akkor már húsz éve voltam Tanú. A kilencvenes évek elején keresztelkedtem meg, az akkori tanításokat elfogadtam. Habár a helyi vénünk szerint ezek a tanítások csupán csak kisebb kiigazításnak számítottak - legalább is neki, ő mindössze öt éve volt akkor még Tanú -, nekem nem voltak azok. Ugyanis, aki a kilencvenes évek elején keresztelkedett meg, nagy várakoznak tekinthetett elébe: az akkori tanítás az volt, hogy idős már a “nemzedék”, aki látta 1914-et, ezért nagyon közel van már Armageddon. Az egyre csökkenő felkentek száma is erre utalt. - w95 2/15  19-20. oldal 7 bek

Majd megváltoztatták ezt a tanítást (is). Nagy csalódás volt számomra, nem is értettem, de hát ”Uram, kihez mehetnénk?”

“Ne a Bibliát olvasd, hanem a Hirdetők könyvet!”

Egy asszonnyal tanulmányoztam, a gyülekezetünkben pedig nem volt kapható Új világ fordítás, ezért odaadtam neki saját Ökumenikus fordításomat. Nálam a Társulat Új világ fordítása volt, miközben tanulmányoztuk a Mit tanít könyvet. A felolvasandó bibliaversek egyre-másra eltértek, sőt, volt olyan amelyik az ellenkezőjét írta. Meglepődtem, de megígértem a tanulmányozómnak, hogy mindennek utána fogok nézni, és biztosítottam felőle, hogy az általunk használt fordítás lesz a helyes. Sokat keresgéltem, de a legtöbb versre nem találtam a kiadványokban kielégítő választ, ezért az interneten utána néztem más fordításoknak is. A legtöbb fordítás úgy hangzott, mint ahogyan az Ökumenikus fordításban, ezért arra voltam kíváncsi, hogyan hangzik az adott vers görögül. Körülbelül egy hónap keresgélés után meg is találtam az interneten a görög szöveget magyar elemzésekkel, amibe belevetettem magam. És a kérdéseimre meg is kaptam a válaszokat: a Társulat bizony félrefordít! Ezzel pedig szörnyű károkat okoz az egyszerű és istenkereső embereknek.

Aggodalmaimat a vénünknek is feltártam, aki minden kérdésemre igyekezett válaszolni, de semmi újat nem tudott nekem mondani, csak azt, hogy nem kellett volna ilyen mélyen belemennem a dolgokba. Azonkívül, ne a Bibliát olvassam, hanem a Hirdetők könyvet, amiből rá fogok jönni, hogy ez a vallás Isten kiválasztott szervezete - mondta. A már-már parancsba adott kérésének mosolyogva tettem eleget. Addig is ismertem a Hirdetők könyv tartalmát, de még alaposabban nekiültem tanulmányozni azt.

Russell, Rutherford és a váltságáldozat

A Hirdetők könyv olvasása feltette nálam az i-re a pontot. Összeállt az akkor még homályosnak látszó kép. A könyv több helyen ecseteli, de különösen a 28. fejezetben olvashatunk arról, hogyan védte meg Russell Jézus váltságáldozatának tantételét. Pontosabban nem “a tökéletes emberi életért (Ádám), tökéletes emberi életet (Jézus) tanításban hitt, hanem abban, hogy Jézusban kell hinnünk, ahhoz, hogy a bűneink megbocsáttassanak és ezáltal elnyerjük az örök életet.

Ezt az egyik legfontosabb tanításnak tartotta, olyannyira, hogy halála előtt kijelentette, az Őrtorony kiadóinak, “olyan férfiaknak kell lenniük, akik „teljesen lojálisak az Írások tantételeihez — különösképpen a váltság tantételéhez — mely szerint nincs más lehetőség az elfogadhatóságra Isten előtt, és megmentés az örök életre, csakis a Krisztusba vetett hit, valamint Szavához és annak szelleméhez való engedelmesség által”.

Russell hitt az égi elragadtatásban, abban, hogy a szent szellemmel való felkenetés azt jelenti, hogy ezek a személyek a jövőben királyokként és papokként szolgálnak Krisztussal az égben, nála nem volt földi reménység. Aztán jött Rutherford, mint valami forgószél, új tanításokat vezetett be, azokat kellett hirdetniük a megmaradt, tanácstalan tagoknak. Az ő agyából pattant ki a “két osztály” tana is a “kicsiny nyájról” és “más juhokról”, amely tanítással a jelenlegi Társulat még most is sokat küzd, hogy a tagjainak valami magyarázattal szolgáljon. Rutherford váltságáldozat tana továbbra is megmaradt, azzal a különbséggel, hogy a “más juhok” csoportjához tartozó tagoknak nem szabad fogyasztaniuk az emlékjegyekből, megfosztva őket az élet reménységétől az ehhez hasonló megfogalmazásokkal: “Pál rámutatott, hogy aki méltatlanul eszik a kenyérből és iszik a borból, az „vétkes lesz az Úr testét és vérét illetően”. -w2015 január

Úrvacsora vagy Emlékünnep?

Nem sikerült adatot találnom arra, mikortól kezdte a Társulat alkalmazni az Emlékünnep kifejezést, elhagyva az Úrvacsora szó használatát. Bár a hivatalos honlapjukon használják ezt a megnevezést, közöttük ez egyáltalán nem így van. Talán, mert akkor többekben is tudatosulna annak a ténye, hogy vennie kellene a kovásztalan kenyérből és innia a borból? Ha csak Emlékünnepnek nevezzük, akkor elég a haláláról megemlékezni, mint aki elvégezte a rá bízott feladatot, és ennyi lett volna?

                   “Ezentúl ezt tegyétek, hogy megemlékezzetek rólam”- írják a meghívón.

“ És vett egy kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Ez jelenti a testemet, amely értetek adatik. Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül.” Ugyanígy a poharat is, miután megvacsoráztak, ezt mondva: „Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget; és ez a vér kiontatik értetek.”- Lukács 22:19, 20

’Krisztussal egységben’

15 Jézus így folytatja: „Aki a húsommal táplálkozik és a véremet issza, egységben marad velem és én egységben vele” (János 6:56). Ez „mindenkire” vonatkozik, aki hitet gyakorol Jézus áldozatában azzal a kilátással, hogy ’élet lesz őbenne’. Mindazok, akik ilyen hitet nyilvánítanak ki, ’egységbe kerülnek Jézussal’. Természetesen a földi reménységgel élő „nagy sokaság” nincsen ’egységben Krisztussal’ abban az értelemben, hogy nem társörökösök vele együtt, és nem tagjai a menyasszonyának, azoknak, akik — mint ő is — mennyei feltámadásban részesülnek (Róma 8:1, 10; 1Korinthus 1:2; 2Korinthus 5:17; 11:2; Galata 3:28, 29; Efezus 1:1, 4 11; Filippi 3:8–11). De a földi reménységgel rendelkező összes egyén teljesen összhangban lehet, és valóban összhangban is kell lennie az Atyával és a Fiúval, megismerve és cselekedve „Isten tökéletes akaratát”, ahogyan az a kicsiny nyáj esetebén történik (Róma 12:2; vö. János 17:21). - w86 3/1 25. oldal 15. bek

A dőlt betűvel szedett mondat után található versek pontosan azt mondják, hogy aki egységben van Krisztussal, azoknak semmi elítélésük nincsen, elhívottak, szentek, új teremtés, tiszta szüzek, Ábrahám magva, örökösök, hűségesek; egyetlen bibliai részt nem találtam a mondatuk igazolására, hogy a “más juhok” nincsenek egységben Krisztussal és, hogy “összhangban kell lenniük vele”. Ha pedig ők is örökösök, akkor miért ne fogyaszthatnának az emlékjegyekből? Hol ír a Biblia arról, hogy nem szabad a “más juhoknak” enniük ezekből? Talán ezért növekszik a felkentek száma évről-évre, hisz az elmúlt évben már 18013-an éreztek késztetést erre.

Talán ők is felismerték azt, amit én az utolsó Emlékünnepemkor: “E g y test van, és e g y szellem, mint ahogy abban az e g y reménységben hívattatok is el, amelyre elhívattatok”- Efézus 4:4

Legközelebb legyél te is figyelmesebb, ha két reménységről kezdenek el beszélni!