"És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok"

Freud az emberi személyiség legmélyebb rétegét "felettes én"-nek, míg Jung "Selbst"-nek nevezte. Ez az a részünk, mely kapcsolatban van isteni önvalónkkal, vagyis lényünknek azzal a bölcsebb részével, melyen keresztül felsőbb helyekről kaphatunk útmutatásokat. Ezt hétköznapibb nyelven lelkiismeretnek szoktuk nevezni, ami minden embernek ‘megsúgja’ a helyes viselkedést és gondolkodást (és amiről tudjuk, hogy nincs mindenkinek...).

A Bibliát olvasva szembeötlő, hogy mennyiszer vagyunk figyelmeztetve arra, hogy ettől soha semmilyen körülmények között nem szabad eltérnünk. Azok pedig, akik beférkőznek mások legbizalmasabb szférájába, ahonnan manipulálni próbálnak, a legsúlyosabb bűnök elkövetői között vannak számon tartva. A szekták vezetői és az általuk manipulált emberek mégis megpróbálkoznak ezzel. De hogyan történik ez meg? És ha ilyennek estünk áldozatul, akkor hogyan szerezhetjük vissza a saját belső világunk feletti hatalmat, hogy megbízható útmutatásokat kapjunk?

Nézzük előbb magát a folyamatot, ahogyan ez kialakult. Dr Süle Ferenc kutatásaiból kiderül, hogy a szekták vezetői, nárcizmusukban kizárják az övéktől különböző élmények megélésének lehetőségét. Nem tolerálják az eltérő véleményeket, így felhatalmazva érzik magukat arra, hogy belépjenek a követők legbelső magánéletének szféráiba, és átvegyék a lelkiismeret feletti irányítást. A Jehova Tanúi vezetősége az alábbi biblia érvelésbe bújtatott szavakkal igazolja saját létjogosultságukat, akiknek kötelességük gondoskodni a ‘háznépről’, vagyis a gyülekezet tagjairól: “Jehova hatalmának az elfogadásához az is hozzátartozik, hogy őrizkedünk a függetlenség szellemétől. Ha gőgösek vagyunk, úgy érezhetjük, hogy semmiféle vezetésre sincs szükségünk. Például előfordulhat, hogy nem hallgatunk azoknak a tanácsára, akik vállalják Isten népe között a vezetést. Isten létrehozta azt az elrendezést, hogy a hű és értelmes rabszolga osztály megadja a szellemi eledelt a kellő időben (Máté 24:45–47).......Jehova hatalmának az elfogadása azt is magában foglalja, hogy összhangban cselekszünk a Szaván alapuló tanácsokkal. A hű és értelmes rabszolga osztály például arra int minket, hogy „maradjunk ébren, és maradjunk meggondoltak” (1Tessz 5:6)..... igazán bölcs, ha elfogadjuk a Biblia tanácsait, és nemet mondunk a Sátán világában olyannyira elterjedt önző életmódnak (1Ján 2:16). A hű és értelmes rabszolga osztálytól jövő szellemi eledelt a kinevezett vének osztják ki a gyülekezeteknek.”

Szelíd, burkolt erőszakkal gőgösnek, önzőnek nevezik azokat, akik nem kívánják beengedni életük magánszférájába a ‘tanácsokat’. Ez egy mentális megbélyegzés, ami arra utal, hogy az ilyen ítéleteket kijelentők szellemi tunyaságban leledzenek, mert megspórolják mind az adott egyén behatóbb vizsgálatát, mind a saját önismereti munkát. A következmények súlyosak és fájdalmasak: akik ítélkezést vesznek magukra, az ítéletnek ugyanazon mértékével lesznek ők maguk is megítélve, vagyis előbb-utóbb fejükre borul a bili.  De mi történik azokkal, akik felülnek az ilyen ítélkezőknek? Őket sajnos könnyű becsapni. Mert ki az, aki gőgös vagy önző szeretne lenni, amikor tudja, hogy ezek a tulajdonságok isteni ítéletet vonnak maguk után? A vezetés egy szervezeti felépítésben fejeződik ki, melynek képviselői a helyi vének. A gyülekezeti vezetőknek a csoport tagjai vannak alárendelve, míg a férfiaknak, a nők. Aki ellene megy a “hű és bölcs’ utasításainak, azt Isten ellenségeként bélyegezhetik meg. A 'tanácsok' pedig kiterjednek az élet minden területére: viselkedési szabályokra, öltözködési, testápolási szokásokra és egészségügyi döntésekre ugyanúgy, mint a továbbtanulással, munkavállalással kapcsolatosan is irányelveket mutatnak, sőt még életcélt is felállítanak a követőknek. A szigorú szabályrendszeren belül nem marad sok lehetőség a saját egyéniség és szabad akarat kibontakoztatására. A megtanultak, az állandó ismételgetés révén a tudattalanban rögzülnek, melyre bőven adódik alkalom a rendkívül intenzív vallásos élet keretében. Egy könyv így foglalja össze: “minél több ember képvisel azonos meggyőződést, annál könnyebben feltételezhető, hogy ami elhangzik, az igaz”. Így amikor A Biblia olvasásánál a bevezetőben említett vershez érnek, könnyen elképzelhető, hogy valamelyik társulati útmutatás, vagy jó szándékú gyülekezeti vezető 'teokratikus' tanácsa fog az illetőnek eszébe jutni.

De mit tegyünk, ha már elegünk van ebből, és igazán szeretnénk már hallani azt a valós belső hangunkat, melyet elnyomtunk magunkban? Ennek egyik lépése, hogy meg kell találnunk életünknek azt a szakaszát, amikor még nem voltunk a szekta hatása alatt, és amikor még biztosan meg tudtuk különböztetni a saját belső hangunkat a manipulátorétól. Nem lesz könnyű dolgunk, ugyanis a dolog úgy néz ki, hogy a szekta már gyermekkorban elkezdi a lelkiismeret megnyomorítását. Vagy olyanok számára bizonyulhat erősebb vonzerőnek, akik rosszul működő családokból származnak, ahol valami miatt el kellett nyomniuk magukban ezt a belső hangot, ezért valószínűsíthető, hogy nem lesz könnyű olyan korábbi állapotot találnunk, ahova biztonságban vissza tudunk menni e célból. De biztosan sikerülni fog! Az alábbi ötletek segíthetnek a belső megérzéseink leporolásában, és abban, hogy újra hinni tudjunk azokban: