Az 1970-es évek szociológusainak körében igencsak nagy figyelmet élveztek az új vallási jelenségek, mozgalmak.

A téma kapcsán végzett megfigyelések alapján megállapíthatóvá vált, hogy elsősorban a fiatalok körében volt tapasztalható a jelenség, de nem csupán náluk. Szociológusok széles köre dolgozik annak érdekében, hogy magyarázatot nyújtson arra a kérdésre, hogy miért hagyják el ezek az emberek korábbi életvitelüket és mi az, ami számukra fontos, többletet nyújt ezekben a csoportosulásokban, mozgalmakban?  A szociológusok az új vallást az egyház elleni tiltakozásként, társadalmi, kulturális, politikai, vagy mintegy a személyes életben elszenvedett krízisre adott válaszként értelmezik. A kereszténységnek eltávolodása valódi eredetétől, a hívők és egyház közt fennálló kötelék meggyengülése és a társadalomban végbemenő szekularizációs folyamatok, a különböző politikai, tudományos és nem utolsó sorban művészeti tendenciák be nem tartott ígéretei, mind hozzájárultak az új vallási mozgalmak, megjelenéséhez és szaporodásához. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a szekta, mint vallási mozgalom egy új jelenségnek számít, mely teljesen ismeretlen volt úgy a középkori Európában, mint a keresztény ókorban, illetve a kereszténység térségein kívüli világban. Amit korábban szektának neveztek, az tulajdonképpen nem volt más, mint eretnekség vagy titkos vallási társaság, mesterek és próféták személye körül kialakult vallási körök.

A nyugati szekták, új vallási mozgalmak többségének létrejötte a 19-20. századra datálható, amikor is a bizonytalanság és válság periódusát élő egyén számára megnyugvást és igényeinek kielégítését kínálták a spirituális célt követő rítusaik, erős mozgalmi jellegük. Vonzó volt az igazságot magáénak tudó jellegük, mely választ tudott nyújtani a kérdésekre és így, biztonságot és üdvözülés általi szabadulást ígért. A magányos emberek számára közösséget kínálnak, melynek keretén belül kialakíthatják személyes, önálló kapcsolataikat, végre megértésre és elfogadásra lelnek. Olyan szektákról van itt szó, mint például a jehovisták, pünkösdisták, Children of God vagy a Unification Church, vagy a Keletről beszivárgott Society for Krishna Consciousness.

Előfordulhat, hogy a szekta vagy az új vallási mozgalom vezetője és tagjai nem spirituális célokat tart szem előtt térítő tevékenysége végzése során, hanem minél inkább az anyagi vonzatok motiválják, illetve a hívők lelki felszabadítása helyett erkölcsi és pszichés befolyásolására törekszik. Ennek érdekében megosztja a családokat. Legtöbb esetben a mozgalom élén álló, pszichés manipulációt alkalmazó guru vagy mester bálvánnyá válik követőinek szemében, akik félre téve minden racionalitást az ő szolgálását tűzik ki életcélul. Az eddigi tapasztalatok alapján az új vallási mozgalmakhoz való csatlakozás agymosással jár együtt, annak érdekében, hogy a kiszemelt illetőt teljes mértékben meggyőzze a mozgalomhoz történő csatlakozás szükségességéről, és hogy ez által új személyiséggel ruházza fel. Általában a labilis, gyökértelen, lelki zavarban szenvedő, biztonságot kereső emberek, fiatalok a leginkább hajlamosak szektatagokká válni.  

A 20. századtól napjainkig a társadalom gyakorlatilag tanácstalan és tehetetlen a szekták irgalmatlanul gyors terjedésével szemben. Ezek a legtöbb esetben, kezdetben csupán vallási térítő tevékenységet végző csoportokként bukkannak fel. Ekkor előfordulhat, hogy tanaik kissé érdekesnek, vonzónak tűnnek a laikus kívülállók számára, ám később, amikor a csatlakozottak körébe sorolható rokon vagy esetleg családtag személyét ez okból kifolyólag szellemi, lelki, testi és anyagi kár éri vagy akár öngyilkosság áldozatává válik a kétségbeesés, a felháborodottság és a tevékenységük elleni tiltakozás sarkall arra, hogy a tettek mezejére lépve megállítsák őket. Csakhogy ez egyáltalán nem egy egyszerű vállalkozás. Az érintettek gyakran jogi útra terelik az ügyet, ám az eddigi tapasztalatok alapján a modern jogállamok reagálása az efféle ügyekre rettentően lassú, maguk is bizonytalanok a szankcionálás jogosságát illetően, nagyrészt tehetetlenek a szektajelenséggel szemben.

Hiába születtek szektákkal kapcsolatos törvények, és hiába próbál a társadalom és a hatóságok beavatkozni ügyeikbe, és fényt deríteni arra, ami konkrétan zajlik csoportosulásuk körében, legtöbb esetben kibújnak az igazságszolgáltatás fénye elől. Annak ellenére, hogy ugyanazon jogokat követelik meg maguknak, mint amelyekkel a hagyományos, történelmi vallási csoportok is rendelkeznek, eme jogokkal járó törvényi korlátokat mégsem képesek elfogadni és betartani. A törvényalkotók már azzal az opcióval is próbálkoztak, hogy a büntető törvénykönyvben leírt fizikai erőszak mintájára, határozzák meg a lelki és a pszichés erőszak fogalmát is, ám végül arra a konklúzióra jutottak, hogy az efféle erőszakot lehetetlen jogilag precíz módon meghatározni.

Forrás:

http://gondolatok-magazin.hu/index.php?view=article&id=77