Egy kis tipológia

"Nálunk először a 90-es évek elején jelentek meg aggódó hangvételű cikkek a szekták és kultuszok gyors terjedéséről. E folyamat már a 70-80-as években beindult ugyan, de szélesebb nyilvánosságot csak a rendszerváltás után kapott a médiában. Ekkor ugyanis gyermeküket féltő szülők léptek fel a "gyermeküket elrabló", "agymosó", "hipnotizáló", "családromboló" közösségek ellen. E cikksorozat arra vállalkozik, hogy megpróbálja bemutatni azt a helyzetet, amit összefoglalóan ma szektakérdésnek nevezünk.

A közvéleményt régtől foglalkoztatta az, hogy mi is tekinthető szektának és mi nem. Gondoljunk csak például az Adventista Mozgalomra, mely mára már az intézményesült kisegyházak közé sorolható, pedig az 1920-30-as években a megújulási mozgalom egyik "szektának" bélyegzett közössége volt (a baptistákkal, pünkösdistákkal, a Jehova tanúival egyetemben). De ha megnézzük a Hare-Krisna-mozgalmat, akkor ide vagy oda a keleti tradíció ősi eredete, a mai napig szektaként jelenik meg a köztudatban. A különféle mozgalmak besorolása éppen ezért akut kérdésnek bizonyult.

Összefoglaló néven a vallásszociológia új vallási mozgalmaknak nevezi őket. E fogalom általános érvényű használatában 1986-ban Amszterdamban egy konferencián egyeztek meg a kutatók, hogy kicseréljék a pejoratív csengésű, rosszalló szekta, destruktív mozgalom kifejezéseket. Ezek ugyanis erőteljesen gátolták azt, hogy az egyes csoportokat önmaguk sajátosságai alapján próbálják megérteni. Sok esetben egyszerűbb volt rájuk húzni az általános szekta-jegyeket ("misszionárius buzgóság", "karizmatikus vezetés", "exkluzívnak tartott igazság", "a csoport felsőbbrendűsége", "elutasított külvilág", "szigorú tanítványság", amelyek mentén a tagok viselkedése magyarázható és leírható lenne, részletesen lásd Egyházfórum 2000/5 20-22)

Mit is jelent az új vallási mozgalom fogalom? Az "új" ebben az esetben azt jelöli, hogy alapvetően a nyugati világban az 1960-as években (nálunk 20 éves késéssel) jelentkező közösségekről van szó. Közös jellemzőjük az "alternatív" vallási irányultság, mely a történelmi egyházaktól eltérő vallási gyakorlatban nyilvánul meg, s az erős elköteleződést hangsúlyozza. Összevetve őket más 20.századi társadalmi megmozdulásokkal (pl. punk), a kutatók (lásd Kelley [1]) hangsúlyozták, hogy számos e "mozgalmakkal" rokon vonásra bukkanhatunk. Az új vallási mozgalmak körébe csoportosuló közösségek 3 típusát különíthetjük el: 1. szekták, 2. kultuszok, 3. New Age. A következőkben ezeket nézzük meg kicsit bővebben.

A szekta karakterisztikus jegyeit a protestálásból veszi. Éppen ezért egy eklézsiacentrikus fogalmat takar: egy elszakadt csoportot jelöl, amely azokon a hívőkön alapul, akik elhagyták az eredeti egyházukat és új mozgalmat csináltak [2]. Általánosan ez a csoport vagy társulás az, amelyik elválik vagy visszahúzódik a tradicionálisabb, alkalmazkodóbb társadalmi csoportoktól. Legtöbbször keresztény alapú közösségek tartoznak ebbe a csoportba (a Család, a dunaföldvári Holic-csoport stb.). Amit szektás szellemnek neveznek egyéneknél, kis csoportoknál vagy némely felekezet-típusú csoportban (pl. Hit Gyülekezet) az az, hogy ebben az új csoportformában úgy szemlélik magukat, mint akik már eljutottak a dolgok igazi voltához, és úgy tekintik magukat, mint Isten népének kiválasztott tagjait, tanításaik tisztaságáról úgy gondolkodnak, hogy azt (másokéval szemben) kizárólagosnak tekintik. Ebben a hitükben megingathatatlanok.

A kultuszok újítása kulturálisan más tradícióból vett szemléletből ered, éppen ezért idegenek, szokatlanok az őket befogadó vallási környezet számára. Yinger szerint az ilyen csoportok ott bukkannak fel, ahol elidegenedés tapasztalható a tradicionális vallási rendszertől és magától a társadalomtól is. Az ilyen helyzetekben gyakran tűnik fel az új vallási mozgalmak e típusa, amelynek fő jellemzője, hogy más vallási rendszerektől kölcsönöz elemeket. Megítélése éppen idegenségéből fakadóan sokkal negatívabb, mint más csoportoké (lásd a kezdeti szekta-törvényeket). Ide sorolható ismertebb mozgalmak pl. Hare Krisna, MOON- Egyesítő Egyház).

A New Age leírható úgy, mint egy gyűjtőmedence, amely egyesíti a néhány közös érdek körül tömörülő keresők többé-kevésbé definiált csoportját (pl. Transzcendentális Meditáció, Szcientológia). Nagyon gyakran - még a kutatók egy része sem - nem sorolják a vallási mozgalmak közé, mivel nincs annyira kimondottan vallási jellege, mint például egy szektának. Érdekes míg ez utóbbit a "templom" metaforával írják le, addig a New Age-t egy bolt képében láttatják, ahol bárki bármit (leginkább ezoterikus tanok) levehet a "polcról" és "kosarába" tehet az igény szerinti válogatás (a "maga módján" idegen kifejezéssel a"brickolage" vagy más néven "patchwork" vallásosság), a kereslet-kínálat jegyében. Valóban a New Age mozgalmak legjellemzőbb vonása, hogy úgy hirdetik magukat, mintha nem követelnének kizárólagos elköteleződést tagjaiktól. Így nyugodtan megmaradhat valaki eredeti vallásában, például katolikusnak, miközben a transzcendens meditációval igyekszik jobb szellemi kapacitásra jutni, a Szcientológia önismereti tesztjét töltve élete gócpontjait felfedezni, élete folyását pedig horoszkópokból tudakolja. Ezek a mozgalmak belesimulnak a meglévő keretekbe, mivel lényegesen konfliktusmentesebben terjesztik hitüket, mint például a megelőző életvitelüktől való teljes elszakadást követelő szekták és kultuszok.

A társadalom csaknem minden esetben az e mozgalmakkal kapcsolatos konfliktusokat érzékeli, nyilvános megmérettetésre is csak néhány kerül közülük (főként a legnehezebben tolerálhatóak), így csak igen elnagyolt kép alakulhatott ki róluk."

[1] Vö. Kelley, Dean M., Religious Liberty and Socio-political Values in Brockway, A.R-Rajashekar, J.P (eds.), 1986, New Religious Movements and the Churches Geneva: WCC Publications 89-119. 
[2] lásd J-F. Mayer, 1987, Les sectes, Paris: Cerf 

 Forrás: http://www.communicatio.hu/doktoriprogramok/kommunikacio/cikkek/pszilczldora/szektak_kultuszok.htm