2014. máj 09.

Mit állít magáról a szervezet?

írta: nicku

Szalai András apologéta, nyelvtanár, teológus, vallástudós. A vallások világának szenvedélyes kutatója, mindig is mélyen együtt érezett azokkal, akik a vallások világában szereztek lelki sérüléseket. Rá kellett döbbennie, hogy nem csak tévedni emberi dolog, hanem másokat megtéveszteni is az, és hogy a vallások világában is szükség van a fogyasztói védelemre és az ambulanciára, illetve a korrekt ismeretterjesztésre. A Jehova és a szervezet című könyve gondolkodó Tanúknak íródott. Ebből a könyvéből szeretnék egy részt neked közzé tenni. Hogy miért is ezt a részt választottam a könyvből a válasz egyszerű: a Társulat csak állítja magáról, hogy Isten szervezete. Éppen ezért az elhagyásától nem kell félned.

"The Watchtower, May 1, 1957 (p. 274) *

Az ő Szava mondja: „Világosság támad fel az igazra” (Zsoltárok 97:11, Károli) Isten az ő szervezetén keresztül gondoskodik erről a világosságról, amelyről a példabeszéd is szól, és ami a tanítás vagy az anya törvénye. Ha az igazság fényében akarunk járni, nemcsak Jehova Istent kell felismernünk mint Atyánkat, hanem az ő szervezetét is mint anyánkat. (…) Isten ma is engedelmességet, megbecsülést és tiszteletet vár el és követel a gyermekeitől. Ezt nemcsak magának az élő Istennek, hanem az ő feleségszerű szervezetének is ki kell mutatni. Olvastál már a Bibliában az „anya törvényéről”? 19 És hol követeli az Írás, „hogy mindenki úgy tisztelje a szervezetet, ahogy az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a szervezetet, nem tiszteli az Atyát sem”? (vö. Jn 5:22-23)

A fent idézett szöveg azért ellentmondásos, mert nem egyértelmű, hogy ki kinek beszél. A cikk megszólítottjai a Tanúk általában, pedig a szervezet szerint a Tanúk – az elenyésző számú „felkent” kivételével – nem Isten gyermekei és nem alkotják Krisztus menyasszonyát. Ugyanakkor, mivel a Társulat azt akarja elérni, hogy mind engedelmeskedjenek neki, a gyermeki engedelmesség légkörét igyekszik megteremteni az olvasóban: Isten „mint Atyánk”, a szervezet pedig „mint anyánk” jelenik meg. A nem „felkent” olvasó is mintha Isten gyermeke lenne – legalábbis annyiban, hogy Isten mit követel tőle... Az engedelmességet, megbecsülést és tiszteletet ugyanakkor Jehova „feleségszerű szervezetének” kell kimutatni, tehát a cikk megszólítottja valóban az a 6 millió Tanú, aki nem Isten gyermeke, sem Krisztus menyasszonya, de a dolga az engedelmesség.

Douglas Walsh vs. WTBTS Trial, Scotland, 1954 (p. 122-123) *

Kérdés: Úgy értem az álláspontját – és kérem javítson ki, ha tévedek –, hogy a könyveket, amelyekre Önnek utaltam, Jehova Tanúi tagjának igaz Írásként és magyarázatként kell fogadnia?

Válasz: De nem kötelezően teszi, megvan a keresztény joga az Írások megvizsgálására azért, hogy megbizonyosodjon: azt az Írások támogatják.

Kérdés: És ha azt találja, hogy az Írásokat nem támogatják a könyvek, vagy fordítva, akkor mit tesz?

Válasz: Ott van az Írás a kijelentés támogatásaként, ezért van odatéve.

Kérdés: Mit tesz az ember, ha az Írást és azokat a könyveket nem találja egybehangzónak?

Válasz: Mutasson fel nekem egy olyan embert, aki így találja, akkor válaszolni tudok, vagy ő fog válaszolni. Kérdés: Arra célzott, hogy az egyénnek megvan a joga a könyveket és a Bibliát olvasni, és a saját véleményét megformálni mint a Szentírás megfelelő magyarázatát?

Válasz: Arra jut…

Kérdés: Válaszolna igennel vagy nemmel, és utána részletezné?

Válasz: Nem.

(…) Kérdés: Egy Tanú számára ugye nincs más lehetőség, mint hogy az Őrtorony-ban az Informátor-ban vagy az Ébredjetek!-ben kiadott utasításokat mérvadóként elfogadja, és azoknak engedelmeskedjen?

Válasz: El kell azokat fogadnia.

Fred Franz e per során a béreai zsidók példájára hivatkozva („bevevék az igét teljes készséggel”, Csel 17:11) jelentette ki, hogy amit a Társulat leír, azt a Tanúknak egyszerűen el kell fogadniuk. A béreaiak azonban nem azért voltak „nemesb lelkűek” a thesszalonikai zsidóknál, mert Páltól eleve mindent elfogadtak volna (és erre adtak volna példát), hanem mert „naponként tudakozva az Írásokat” ellenőrizték Pált. Ő pedig „más lehetőséget” is nyitva hagyott előttük, mert tudta, hogy az ő üzenete mögött úgyis Isten és az Írások bizonysága áll (vö. 1Kor 2:3-5).

Az Őrtorony, 1967 / 20 (8.oldal)

Igyekezz gyorsan felismerni Isten látható teokratikus szervezetét, amely Királyát, Jézus Krisztust képviseli. Ez elengedhetetlen az élethez. De ennek érdekében minden vonatkozásban el kell fogadnod a szervezetet. Nem állíthatjuk, hogy Istent szeretjük, ha ugyanakkor tagadjuk igéjét és közlési csatornáját.

Olvastál már a Bibliában olyasmit, hogy „Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő szervezetében van”, vagy, hogy „akié a szervezet, azé az élet”? (vö. 1Jn 5:11-12). Mivel a szervezet „Isten közlési csatornájának” tartja magát, azt állítja, hogy aki nem fogadja el az ő szerepét, az Istent sem szeretheti, és azokhoz hasonló, akik Isten igéjét utasítják el. Milyen alapon állít ilyesmit?

The Watchtower, August 15, 1981 (p. 28-29)

Nem könnyű kijönni a világból. (…) Azt feltételezi, hogy megfelelő tiszteletet adjunk annak a szervezetnek, amelyet ma Jehova a földön használ, és ez a „hű és értelmes rabszolgával” való társulásunk.

Eszerint az Istennek tetsző élet feltétele a „hű és értelmes rabszolga” iránti tisztelet kimutatása, illetve a „rabszolgához” való csatlakozás. De miért nem találunk olyasmit az Újszövetségben, hogy a tanítványok megszentelődésének a feltétele például a jeruzsálemi apostolok iránti „megfelelő tisztelet” és a hozzájuk való „társulás” lett volna?

Az Őrtorony, 1983. január 1

[9. oldal] VESSÜK ALÁ MAGUNKAT LOJÁLISAN A TEOKRATIKUS RENDNEK! ... Mivel Isten uralmát teokráciának nevezik, alávetni magunkat a teokratikus rendnek annyi, mint engedelmeskedni az Istentől jövő törvényeknek, szabályoknak és alapelveknek (Ésaiás 33:22). A teokratikus rend iránti lojális alárendeltség legszebb példáját maga Jézus Krisztus mutatta. Ezek szerint amit a szervezet parancsol, azt Isten parancsolja? Nem vár el túl sokat a szervezet „testi emberekből” álló vezetősége?

[10. oldal] Milyen létfontosságú tehát Isten családja minden egyes tagjának, hogy lojálisan engedelmeskedjen a Nagy Teokrata és Király-Fia tanításainak és utasításainak, melyeket a „hű rabszolga” továbbít a földön! Mivel a teokratikus rend magával Jehovával kezdődik és úgy terjed lefelé, sohasem szeretnénk Sátánt, az Ördögöt utánozni abban, hogy függetleníteni akarnánk magunkat a teokratikus rendtől. (…) Sátán tulajdonképpen ezt mondta Évának: „Függetlenítsd magad Istentől!” (…) Ma is, akik Jehova népe között független eljárást választanak és ellenkező dolgokat tanítanak, ezzel nem Istent, hanem Sátánt, az Ördögöt utánozzák.

A Társulat a szervezeti hűség témáját úgy csomagolja, hogy rámutat a Sátán felfuvalkodottságára, Éva bukására, illetve ítéletükre. Csoda, hogy ilyen cikkeket olvasva és közösen áttanulmányozva minden Tanúba beépül a „ha mást gondolok= az ördögöt utánozom = elpusztulok” képlet?

[11. oldal] Más bibliai példák is aláhúzzák, milyen veszélyes dolog nem engedelmeskedni a teokratikus rendnek.

[12. oldal] Őrizkedjünk az olyan beállítottságtól, amikor az ember többre tartja magát mint kellene! (Róma 12:3)

Ez a beállítottság oda vezethet, hogy az ember azt képzeli magáról: Isten különleges küldetéssel bízta meg őt, függetlenül a csatornától, melyen keresztül Jehova közli igazságait és irányítja háza népét.

[13. oldal] Néha előfordulhat olyan eset is, amikor valaki valami javaslatot tesz a „rabszolga” osztálynak különböző tanításbeli vagy szervezeti kérdésben, amiről úgy véli, hogy felülvizsgálatra szorul. (…) A javaslat megtétele után az tanúskodik helyes szellemről, aki megelégszik azzal, hogy az ügyet azoknak az érett testvéreknek az imádságos szellemű megfontolására bízza, akik Jehova szervezetében a munkát irányítják.

Ezek szerint ha valami bajt látsz, akkor a szervezet szerint akkor jó a szellemiséged, ha tudod, hogy nem tehetsz semmit, és mindent a szervezetre bízol. Legfeljebb Jehovára várhatsz, hogy Ő majd valamikor kieszközölje a változást egy „új világosság” révén (lásd a 4. fejezetben részletesen). De hadd kérdezzem meg: hányszor fordult elő a szervezet történetében, hogy elfogadtak „alulról jövő kezdeményezést”?

[17. oldal] Az egyesítő erő Jehova szelleme és Szava, a Biblia. Szerencsére a Biblia üzenetéről senki se tanítja közülünk a saját elképzeléseit. Jehova gondoskodott számunkra számos bibliatanulmányozási segédeszközről az Őrtorony Társulat kiadványai által, így mindannyian egybehangzóan gondolkozhatunk és taníthatunk.

Kívülről nézve Jehova Tanúi szervezete nem egységesnek, hanem uniformizáltnak tűnik. Az „egybehangzó tanítás és gondolkodás” alapja nem az, hogy mindenki ugyanarra a felismerésre jutott volna magától, hanem az, hogy milliókat ugyanazzal a módszerrel és tananyaggal ugyanarra képeztek ki, és millióknak el kellett fogadniuk egy szűk vezető réteg éppeni véleményét. Aki nem hajlandó uniformizálódni, az egyszerűen be sem kerül a szervezetbe, vagy idővel kilép belőle, és így nem rombolhatja az egységről alkotott társulati képet.

The Watchtower, January 15, 1983 (p. 27) *

[p. 22] KERÜLD A FÜGGETLEN GONDOLKODÁST Sátán a lázadása kezdete óta megkérdőjelezi azt, ahogyan Isten a dolgokat csinálja. A független gondolkodást mozdította elő. (…) Hogy nyilvánul meg az ilyen független gondolkodás? Rendszerint annak a tanácsnak a megkérdőjelezésével, amelyet az Isten látható szervezete kínálfel. [p. 27] HARCOLJ A FÜGGETLEN GONDOLKODÁS ELLEN ! (...) Amint tanulmányozzuk a Bibliát, megtanuljuk, hogy Isten mindig szervezett úton vezette az ő szolgáit. Amint az első században csak egy igazi keresztény szervezet volt, úgy Jehova ma is csak egy szervezetet használ fel (Efézus 4:4,5; Máté 24:45-47) Mégis vannak néhányan, akik rámutatnak, hogy a szervezetnek korábban kiigazításokat kellett tennie, és így érvelnek: „Ez mutatja, hogy nekünk magunknak kell végiggondolnunk, hogy mit higgyünk.” Ez a független gondolkodásmód. Miért olyan veszélyes? Az ilyesmi a büszkeség jele.

A szervezet tehát tudatában van annak, hogy sok Tanú észreveszi a tanítások folyamatos „kiigazítását”. Ha azonban valaki ki akar lépni az általa megbízhatatlannak ítélt vezetés tekintélye alól, akkor a szervezet szerint erre nem lehet más indítéka, mint a büszkeség. Ez a mentalitás gyakorlatilag azt üzeni: „Ha nem értesz velem egyet, az azért van, mert gőgös vagy!” Ha én mondanék Neked ilyet ennek a könyvnek a végén, mi lenne rólam a véleményed? [p. 27 folyt.] Ha arra a gondolatra jutnánk, hogy mi jobban tudjuk, mint a szervezet, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést: „Hol tanultunk először a Biblia igazságáról? Ismernénk az igazság útját, ha nem kaptunk volna először vezetést a szervezettől? Valóban boldogulni tudnánk Isten szervezetének a vezetése nélkül?” Nem, nem tudunk! – Vö. Csel 15:2,28,29; 16:4,5.

A szervezet a kételkedő tagokat azzal akarja magához láncolni, hogy annak idején esetleg az ő vallásos kiadványai kerültek először a kezükbe, és ezekből hallották először „a Biblia igazságát”. Ugyanakkor másokat mindig arra szólít fel, hogy vizsgálják csak meg, és ismerjék fel egyházuk hibáit, ne törődjenek azzal, hogy először ott olvasták a Bibliát, és hagyják ott azt az egyházat, menjenek át a szervezetbe...Eszerint ha egy másik egyházról és egy olyan személyről van szó, aki még nem Jehova Tanúja, akkor a Bibliát olvasva ő maga is könnyen kiderítheti az igazságot, és felismerheti a hamisságot. Kérdés azonban, hogy ha a Társulatról van szó, és olyasvalakiről, aki már Tanú, akkor ez az elv miért már nem alkalmazható? Az, hogy esetleg a szervezetben hallottál először bibliai dolgokról, még nem jelenti az, hogy valóban „a Biblia igazságát” hallottad. Csak az biztos, hogy először a szervezet bibliaértelmezését hallottad, és hogy azt utólag nem kérdőjelezheted meg. Az elején még lehettek kérdéseid, de ha már megkeresztelkedtél, akkor nem, csak ha viseled a következményeit. A Társulat ezzel lényegében azt mondja: „Azért van igazam, mert én azt mondom!” Ha én mondtam volna Neked ilyet a könyv elején, tovább olvastad volna?

The Watchtower, September 15, 1989 (p. 23)

MIÉRT FOGADJUK EL A SZOLGÁLATUKAT? A világban van egy tendencia, amely elutasítja a vezetést. Amint egy előadó mondta: „Az oktatási szint emelkedése annyira megnövelte a tehetség-görbét, hogy a követők annyira kritikusak lettek, hogy szinte lehetetlen őket vezetni.” A független gondolkodás szelleme azonban nem uralja Isten szervezetét, és józan érveink vannak amellett, hogy bízzunk azokban a férfiakban, akik közöttünk vezető helyet foglalnak el. A szervezet szerint tehát a szervezettől független, önálló gondolkodás bármilyen kérdésben világi tendenciának való bűnös engedés. A baj nyilvánvalóan az oktatás színvonalnak emelkedése, és ezt a Társulat saját statisztikáiból is látni: az iparilag fejlett országokban csökken a Tanúk száma, és csak az elmaradott országokban nő. Pontosan a felsőoktatási képzés révén alakul ki ugyanis az emberben az a képesség, hogy az elétárt dolgokat más szemszögekből is meg akarja, és meg tudja megvizsgálni, mint ahogy elétárták: „Csak ez lehet a válasz a kérdésre?”

„Egyáltalán: ez volt a jó kérdés?” „Ennek vagy annak hol nézhetek utána?” Isten előtt felelősséggel tartozunk a döntéseinkért! Aki autót vesz, mennyi részletnek utánanéz, nem? Érzi a kiadás súlyát, és nem akarja, hogy átverjék – mégis hányukat becsapják! A vallás esetében vallási témában sokkal nagyobb a tét: az örök sorsunk, mégis hányan lépnek be egy vallási szervezetbe anélkül, hogy mindennek utánanéznének?!

Pedig nemcsak tévedni, hanem sajnos másokat megtéveszteni is emberi dolog. A Társulat is minduntalan figyelmezteti a Tanúkat a sok hamis vallásra, azaz minden más vallás hamis voltára... Valami azonban nem stimmel a Társulat hozzáállásával. Képzeld el, hogy Számodra teljesen ellenőrizhetetlen forrásokra hivatkozva tennék kijelentéseket a Társulatról, és ha Te utána akarnál nézni az állításaimnak, kijelenteném, hogy „Minden úgy van, ahogy mondom, kételkedni pedig világi dolog!” Bíznál bennem ezek után? Én úgy látom, hogy a Társulat is ugyanígy viselkedik velünk szemben.

Ismeret, amely örök élethez vezet, 1995

[161. oldal] A ’hű rabszolgát’ és annak jelenkori Vezető Testületét felhasználva Isten úgy irányítja szervezett népét, hogy szellemi táplálékot, öltözéket és menedéket tegyen elérhetővé mindazoknak, akik részesülni kívánnak e gondoskodásokból.

[162. oldal] Persze lehet, hogy már sok mindent tanultál a Biblia személyes tanulmányozása során. Esetleg segített is valaki (Cselekedetek 8:30-35) De a hitedet egy növényhez lehetne hasonlítani, amely lekókad és elfonnyad, ha nem törődnek vele kellőképpen. Ezért megfelelő szellemi táplálásban kell részesülnöd (1Timótheus 4:6). A keresztény összejövetelek folyamatos oktatási programmal szolgálnak, amely azért készült, hogy tápláljon téged szellemileg és segítsen állandóan fejlődnöd a hitben, miközben növekedsz az Isten ismeretében (Kolossé 1:9-10).

Hogy a „folyamatos oktatási program” és annak a gyakorlatba való átültetése mit jelent, azt a Tanúk tudják a legjobban.

Heti több alkalomról van szó: egyórás könyvtanulmányozás; 45 perces Teokratikus Szolgálati Iskola, majd a 45 perces szolgálati összejövetel; 45 perces nyilvános előadás, amelyet egyórás Őrtorony-tanulmányozás követ; gyülekezeti kivonulások a „szántóföldre”, a prédikáló szolgálat részeként folyóirat terjesztő körút; a területe házról házra vagy utcán történő „bemunkálása”, illetve érdeklődő személyeknél újralátogatások és bibliatanulmányozások levezetése. Ahány alkalom, annyiszor plusz időre van szükség az utazáshoz és a személyes felkészüléshez, nem is beszélve. Meg kell említenem a „napi szöveg” olvasására, illetve a személyes és családi tanulmányozásra szánt időről..t is. És ez csak egy „általános hírnök” rendes heti programja! Ráadásul Ezen kívül minden évben ott vannak az egynapos különleges összejöveteli napok, a kétnapos körzetgyűlések, illetve a három- vagy négynapos kerületkongresszusok. És hogy a gyülekezet minél olajozottabban működjön, félévente egy hétre a körzetfelvigyázó látogatja meg, hogy a vég idejére való tekintettel fokozottabb szolgálatra buzdítsa a testvéreket...

Megmondom őszintén, ha Tanú családapa vagy családanya lennék, halvány fogalmam sincs, hogy hogyan bírnám. Miután azonban elfogadtam volna a „hű és értelmes rabszolga” lététjogosultságát és felhatalmazását, azt is elfogadnám, hogy szükség van ezekre az erőfeszítésekre, mert ő azt mondja. Igyekeznék mindezt nem áldozatnak venni, vagy legalább remélni, hogy ez is, az is „jó pont” lesz majd Isten előtt. Lehet, hogy lelkesítően hatnak Rád a Társulat statisztikái, például az 1999-2000-es szolgálati év adatai. Eszerint a 21. 253 magyar hírnök 3. 432. 485 órát (!) töltött prédikálással, kiadványok terjesztésével, bibliatanulmányozással, illetve újralátogatással. Ugyanakkor abban a szolgálati évbe csak 962 embert kereszteltek meg. Eszerint a magyar Tanúknak átlagosan és fejenként abban az évben 3568 órát, azaz 148 teljes napot (!) kellett teljesíteniük azért, hogy egyetlen embert megkeresztelhessenek! (a kisegítő és különleges úttörők nyilván sokkal az átlag felett, sokak helyett is teljesítettek). Nekem ez a módszer – a keresztény missziótörténet múltját és jelenét ismerve – hihetetlenül alacsony hatásfokúnak tűnik, de itt és most csak arra kérlek, gondolkodj el azon, hogy az 1. századi tanítványoknak miért nem volt szükségük ilyen intenzív képzési módszerre, 12 kérdéskörre vagy vagy 1204 kérdésre, kereszteletlen hírnökökre, hírnökkártyára, területkijelölésre, kerületkongresszusokra és egyáltalán: a Biblián és a Szentlelken kívül bármi vagy bárki vagy bármi másra? Mi volt nekik, amit a szervezet ennyi erőfeszítéssel próbál pótolni?

Az Őrtorony, 1987. január 1 (31. oldal)

Becsüljük hát nagyra mindenkor azt a kiváltságunkat, hogy Jehova szellemi Paradicsomában lehetünk, ahol oly sok és gazdag áldásnak örvendezhetünk. Mi tudjuk, hogy kik ragaszkodnak hűségesen az örökké tartó élet beszédéhez. Maradjunk hát szoros kapcsolatban velük abban a tudatban, hogy ők a mi őszinte, lojális testvéreink és testvérnőink a hitben.

Az Őrtorony, 2001. január 15 (21.oldal)

Minden okunk megvan arra, hogy mindvégig szilárdan megtartsuk kezdeti bizalmunkat. Határozzuk el, hogy lépést tartunk Jehova szervezetével!

Összefoglalva, aki ma „megmentésben akar részesülni” és világosságban akar járni, annak muszáj „szoros kapcsolatban maradnia” vagy „lépést tartania” a „hű és értelmes rabszolga” osztállyal. Az Istennek tetsző életvitel és a megmentés ma gyakorlatilag a hűséges és aktív szervezeti tagságtól függ. Ha rám ilyen szellemi és erkölcsi nyomás nehezedne, és ilyen feltétlen engedelmességet várnának el tőlem, akkor nemigen mernék a szervezet utasításai nélkül vagy annak ellenére döntést hozni. Az életben ugyanúgy nem boldogulnék a szervezet utasításai nélkül, mint ahogy egy tolószékben „felnőtt” fiatal sem tudna egyedül járni. Én is az élet minden területét illetően a Társulathoz fordulnék válaszért."

Forrás: Szalai András: Jehova és a szervezet

Igazoló link:
http://www.harmat.hu/index.php?page=shop.product_details&category_id=12&flypage=flypage.tpl&product_id=179&option=com_virtuemart&Itemid=2