A csillagászatban van egy fogalom, amit úgy hívnak, hogy “fekete lyuk”. A fekete lyuk egy olyan csillag, aminek a tömege annyira sűrűvé vált, hogy “beroppant” – ahelyett, hogy kifelé felrobbant volna, befelé összeroppant. A gravitációja pedig olyan erőssé lett, hogy még a fény sem tud kijutni belőle. Ezért hívják “fekete lyuknak”.

Ahogy már megjegyeztük, a szellemileg bántalmazó rendszerek bizonyos jellemzői hihetetlenül nehézzé teszik, hogy a rendszerbe belekeveredettek kijöjjenek belőle. A vallási teljesítményre való fókuszálás miatt a dolgok egész jól néznek ki kívülről. A rendszer egyfajta “szellemi mágnesként” funkcionál és magába vonzza a kívülállókat. Belül viszont úgy működik a rendszer, mint egy fekete lyuk, amiben akkor a szellemi gravitáció, hogy nagyon nehéz kijönni belőle. Valójában, ahogy már a “ne beszélj” szabálynál láttuk, még információ sem tud kijutni a rendszerből, az odabenn folyó dolgokról. Ha bárkivel beszélsz, úgy bánnak veled, mintha te lennél a probléma. A következő jellemzők teszik nehézzé a szellemileg bántalmazó rendszerekből való kimenekülést.

Paranoia

A szellemileg bántalmazó gyülekezetekben vagy családokban, van egy kimondott vagy ki nem mondott érzés, hogy “mások nem értenének meg minket, úgyhogy ne mondjunk el nekik semmit – így nem fognak rajtunk gúnyolódni vagy minket üldözni.” Az a feltételezés, hogy 1) amit mi mondunk, tudunk vagy teszünk, az annak az eredményre, hogy megvilágosultabbak vagyunk másoknál; 2) mások nem értenek meg minket, hacsak nem válnak eggyé közülünk; és 3) mások negatívan állnának hozzánk.

Egy olyan helyen, ahol a tekintélyt megragadják és kikényszerítik, nem pedig egyszerűen demonstrálják, az üldöztetés érzése olyan mértékűvé fokozódik, hogy az emberek inkább mindent a rendszeren belül tartanak. Miért? A gonosz, veszélyes és szellemileg érzéketlen emberek miatt, akik a rendszeren kívül vannak, és megpróbálnak meggyengíteni és elpusztítani “minket”. Ez a mentalitás egy erős falat vagy bunkert épít a bántalmazó rendszer köré, így elszigeteli a bántalmazót a nyilvánosságtól és a számonkérhetőségtől, és megnehezíti, hogy az emberek elhagyják a rendszert – hiszen akkor ők is kívülállókká válnának. Bár igaz, hogy vannak gonosz dolgok a rendszeren kívüli világban, de vannak ott jó dolgok is. Azonban az embereket félrevezetik, hogy azt higgyék, az egyedüli biztonság a rendszeren belül van.

Sérült állapotban tartani az embereket

A szellemi paranoia nem csak azt teszi nehézzé, hogy az emberek elhagyják a rendszert, hanem azt is, hogy megkapják a segítséget, amire szükségük van.

“Nem akartok félni a hatalmaktól?” kérdi Pál a Róma 13,3-ban. “Akkor tegyétek a jót!” Nem azt tanácsolja nekünk, hogy rejtsük el a problémákat.

Mennyire szomorú, amikor azt halljuk, hogy egy pásztor falaz egy gyermekbántalmazási ügyben, ami a rá bízott egyik családban történik, csak mert nem bízik a “gonosz, világi szociális rendszerben”. Persze igaz, hogy a gyermekjóléti szolgálat nem ismeri Isten kegyelmét és szeretetét – de azok a szülők sem, akik bántalmazzák gyermeküket. Amit viszont a szolgálatban dolgozok tudnak, az az, hogy hogyan lehet segíteni annak, aki bántalmazás elszenvedője. Azt is tudják, hogy hogyan lehet a bántalmazókat felelősségre vonni tetteikért. Egy gyermekbántalmazó megszegi a törvényt, és Isten felhasználja a jogi rendszert, “hogy az ő haragját hajtsa végre azon, aki a rosszat teszi.” (Róma 13,4)

Egy extrém példája annak, hogy hogyan lehet sérült keresztényeket egy bántalmazó rendszerben tartani félelem által, szeretnénk megosztani a legbizarrabb esetet, amivel valaha találkoztunk. Ez bemutatja, hogy milyen szélsőségbe eshet egy elszigetelt szellemi rendszer.

Néhány évvel ezelőtt két különböző alkalommal két különböző párral beszélgettünk, akik nem sokkal korábban jöttek ki ugyanabból a gyülekezetből. Egyikük sem tudta, hogy a másikukkal is találkoztunk, nem is mondtuk el nekik. Bár mindkét pár hasonló okokról számolt be az eljövetelükkel kapcsolatban, történeteik nem voltak teljesen egyformák. Egy helyzetet azonban ugyanúgy meséltek el – és az hátborzongató volt.

Sok embernek lett elege és jött ki akkortájt abból a gyülekezetből, szétszóródva a környék másik gyülekezeteiben. Mindkét pár azt mesélte, hogy az előző pásztoruk és felesége olyan szélsőségesen aggódott amiatt, hogy mit beszélnek róluk a többi gyülekezetben, hogy elkezdték gyakorolni, és másoknak is azt tanították, hogy gyakorolják, az asztrális kivetítést – “lélek utazást” -, hogy láthatatlanul bemehessenek a gyülekezetet elhagyó emberek otthonaiba, hogy kihallgathassák őket és meggyőződhessenek arról, hogy nem “pletykálkodnak” a pásztorról. Az ilyen szélsőséges paranoia gondolata és hogy miket képes eredményezni szellemi álcák alatt, álljon számunkra figyelmeztetésül.

Egy abuzív közösség tagja hamar megtanulja, hogy a nem-keresztyén (nem szellemi, hitetlen, istentelen, elveszett, pogány stb.) világi emberek nagyon gonoszak és más céljuk sincs, mint megnyomorítani a keresztények életét. Másra sem vágynak, mint arra, hogy őt kigúnyolják, kinevessék és arra rendeltettek, hogy általuk próbára legyen téve az ő hite és üldöztetve legyen. A világi emberek nem értik meg őt, sőt igen sokszor gyűlölik, „ahogyan gyűlölték Krisztust is”. Sőt, ha a világi ember kritizálni találja őket (a kritikus lehet egy más vallási csoportból is) akkor az illető az ördög eszköze, hiszen végső soron az ördög az, aki lesi minden lépését, lépten-nyomon csapdát állít fel számára. Ezért is fontos, hogy ő közel álljon a gyülekezethez. Ha elhagyná a közösséget, akkor menthetetlenül elragadná őt az ördög, aki esetenként farkasként jár körbe, hogy az eltávolodott bárányt megegye.
Az ördög és a külvilág a hibás akkor is, ha kritika vagy valamilyen vizsgálat éri a közösséget.

Azzal, hogy egy hívő negatív tulajdonságokat tulajdonít a külvilágnak, lelki megkönnyebbülést is szerezhet és sok valós problémát kizár a saját, zárt, vallásos világából. Minden történés mögött természetfeletti erőket és okokat sejt. Bizonyos csoportokban nem ritka a folytonos imahadjárat az ördögök és a démoni erők ellen – betegségek, rossz szerencse, balesetek, megpróbáltatások –, mind az ördögtől származnak, démonológiát képeznek. Vannak közösségek ahol Isten minden baj forrása is, a történések Isten fegyelmező eljárásai, esetleg tökéletes akarata. Nincs rájuk semmilyen más logikus magyarázat.

Eredeti cikkek itt: https://szellemieroszak.wordpress.com/2010/06/20/paranoia/

http://keresztenylelkiabuzus.blogspot.rs/2013/01/4-paranoia.html